VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Szabadságfokok


Lévay György a technika korlátairól, az érzékelés torzulásairól és a távlatokról

Nyolc évvel ezelőtt majdnem belehalt egy fertőzésbe Lévay György. Mind a négy végtagján amputációt végeztek. A testi és lelki megpróbáltatások azonban nem megtörték, hanem megerősítették, és új célt adtak az életének: mérnök lett, és a saját robotkarját is maga fejleszti, emellett rendszeresen tart motivációs tréningeket. Megházasodott, és egy kisfiú boldog édesapjaként éli már-már átlagosnak mondható életét.

– Egy robotika szakirányon végzett mérnök-informatikussal ülök szemben, aki robotkarokat fejleszt. Ebben ­amúgy nem lenne semmi különös, ha ön nem lenne ugyancsak végtaghiányos. Mi történt? – Másodéves egyetemista voltam, amikor 2010-ben egy súlyos, majdnem halálos agyhártyagyulladás nyomán kialakult fertőzés következtében megalvadt a vér az ereimben, és kiterjedt szövetelhalás indult meg a testemben. Emiatt egy körülbelül másfél hónapos műtétsorozattal mind a négy végtagomon amputációt végeztek, a bal karomnál a könyököm fölött, a jobb kezemen a kézfej nagyjából felénél és a csuklóm egy részében, el kellett távolítani a lábfejeim felét, a sarkaimat, az orromat és a bőr-, illetve az izomszövetek jelentős részét. Mindez akkor történt, amikor éppen csak hogy elkezdhettem volna az önálló életet.

Akaratot a protézisnek