NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (32) RÉTEGEK, STÍLUSOK. Bevezetés
A stílus a nyelv óriási kincsesházából való válogatás. A köznyelv ennek a kincsestárnak a közös része, illetve olyan változata, amelyet mindenki megért, amelyet mindenütt lehet használni. A tájnyelvek, a műveltség, a foglalkozás, a korosztály stb. szerinti társadalmi csoportok nyelvváltozatai nagyobb részben egyeznek a köznyelvvel; szavaik, nyelvi megoldásaik egy része azonban kívül esik a köznyelven. Az eltérés részben stiláris, azaz a szóválasztásban, a mondatformálás feszességében, bonyolultságában, illetve könnyedségében mutatkozik meg, részben pedig a kiejtés és nyelvtani formák pontosságában, lazább vagy eltérő megvalósulásában. A tájnyelvekről külön fejezetben szólunk. Réteg- vagy csoportnyelvekként tartjuk számon a szépirodalmi, a hivatalos nyelvet, a szaknyelveket, a lazanyelv (szleng) különféle fajtáit: ifjúsági nyelv, diáknyelv, konyhanyelv, tolvajnyelv (ez utóbbi szaknyelvnek is tekinthető).
A lazanyelv mozgékonyabb, ezért tele van hirtelen kipattant ötletekkel, találó, szellemes, tréfás kifejezésekkel – azonban túlságosan is változékony, s a kifejezések állandó (le)cserélésével nehezíti a nemzedékek közötti megértést. Egy-egy hiánypótló, találó kifejezés beemelése a köznyelvbe hasznos is lehet, de a megszokott kifejezéseknek lazanyelvi szavakkal való felváltása rontja a nyelv minőségét (viszonylagos állandóságát). Kétféle szélsőséges stílusfelfogás uralkodik. Vannak közszereplők, akik a lazanyelvet gátlás nélkül mindenütt használják, ezzel akarván tetszeni a közönségnek. A másik szélsőséges felfogás szerint a hivatalos vagy szakszövegekben mindennek másképp kell lennie, mint a hétköznapi nyelvben. Ezért használnak rengeteg idegen szót, és ezért fogalmaznak bonyolultan, sokszor magyartalanul. Ezáltal veszélyeztetik a megértést, másfelől mivel mindenki találkozik hivatalos és szakszövegekkel, e természetellenes kifejezésmód beszivárog a mindennapi használatba is. A következő fejezetekben a nemkívánatos stiláris jelenségeket taglaljuk.
A teljes szöveg itt tölthető le.
(folytatása következik)
Előző részek:
2) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Alárendelés – mellérendelés, álmellékmondatok
3) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Idegenes kiemelés
4) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A vonatkozó névmási kötőszók
5) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Fölösleges rámutató szó
6) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Jelzőnek álcázott mellékmondat
7) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Szórend(etlenség)
8) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A -nak/-nek hiánya
9) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A birtok és birtokos egyeztetése
10) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A ragozott főnévi igenév egyeztetése
11) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Időegyeztetés függő beszédben
12) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Jelzői értékű határozó
13) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Az igekötő "válópere"
14) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Szenvedő szerkezet(ek), pótlékok, babonák
15) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Ikes ragozás
16) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Tévesen használt igealakok
17) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Régies ragozási formák
18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)
20) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozott névelő (a, az)
21) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Névmások
22) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Hogy
23) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Csak egy betű?
24) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Egyéb tévesen használt szavak; A szavak „használati utasítása"
25) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Szólástévesztés
26) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Kötőhangok
27) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Zavarba ejtő alakok
28) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Rendellenes alakok
29) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Lehetne, de nincs
30) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Idegen szavak
31) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Magyarítás
