VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Oroszországból szeretettel


From Russia with love

„Pecunia non olet” (A pénznek nincs szaga)

Latin mondás

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem az új keletű osztrák botrány kapcsán azonnal a fenti című jeles filmalkotás jutott eszembe. Ebben az „Ibiza gate”-ben is minden együtt van, ami egy igazi – és sokak szerint izgalmas – James Bond-filmben szükséges. Van benne ugye csapda, lehallgatás, aranyélet, árulás, kémek és csinos orosz ügynöknő. Viszont sajnos sehol egy snájdig Bond, aki pisztollyal rendet csinálna a végén, miközben ágyba viszi a bájos kémnőt. Az életben ugyanis ritka dolog a hepiend.

A történet ugyebár ismert. Az osztrák politikai jobboldal ismert képviselője, a Szabadság párt elnöke, Strache, valamint egy Gudenus nevezetű, aki úgyszintén a Szabadság párt tagja, elmentek Ibizára, ahol egy előre bekamerázott, bemikrofonozott lakásban, tintázás közben hazát árultak, egy vélt orosz oligarchinának. Ennek során a gazdagnak vélt, csinos orosz leányzó pénzt ígért a politikusnak, későbbi, zsíros állami megrendelések reményében. A videó szerint Strache az osztrák Kronen Zeitung megvételét ambicionálta, hogy aztán – átalakítás után, ami nyilván egyes sajtómunkások kirúgásából, illetőleg átneveléséből állt volna – annak segítségével növelje a szavazói számát.

Zárójel. Mikor anno 1990-ben, a megyei lapokat, máig tisztázatlan körülmények között, az MSZP – aki nem volt tulajdonosa ezen lapoknak – eladta, a botrányt most kirobbantó Spiegel oligarcháinak, vajon mi hangozhatott el, a lapok későbbi irányvonalát tekintve, az MSZP-székházban? Ha Horn Gyula részt vett a dologban – és miért pont ebbe ne vett volna részt –, akkor piálás ott is biztosan volt. Tanulság: a hazát nem csak az oroszoknak lehet eladni. Zárójel bezárva.

A felvétel „kiszivárgott”és lőn botrány. Az alkancellárt behívatta a lapátfülű főkancellár, és közölte vele, hogy „Maga hülye, maga ki van rúgva!”. Az alkancellár bocsánatot kért, lemondott, és beköszöntött a kormányválság. Folyt. köv. eddig a történet.

AZ ESEMÉNYEKNEK VAN NÉHÁNY, KÖZVETLENÜL, MINTEGY MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐEN LEVONHATÓ TANULSÁGA ÉS EGY CSOMÓ KÉRDŐJELE IS.

Az első tanulságot úgy foglalhatnánk össze, szubkulturális módon, hogy aki hülye, az haljon meg. Az a politikus, aki egy idegen lakásban, idegenek előtt akar hazát árulni, anélkül, hogy meggyőződne a hazaárulás kedvező és biztonságos körülményeiről, az hülye. Továbbá még hülyébb, ha nem győződik meg a vevő személyazonosságáról és arról – ami a legfontosabb – tényleg rendelkezik-e a haza megvásárlásához szükséges rengeteg pénzzel. Lehet ugyanis, hogy az oroszok rendkívül családszeretőek, de hogy egy unokahúgnak, csak úgy odaadnának 250 millió eurót, hogy azzal közép-európai politikusokat fizessen le, akiket már a következő választáson elzavarhatnak a hatalomból – na, ez egy kicsit túl sok a rokoni szeretetből.

A HAZÁT PEDIG ÚGY KELL ÁRULNI, MINT A SÜNDISZNÓVAL SZEXELNI: NAGYON ÓVATOSAN.

A második tanulságot úgy foglalhatnánk össze: ha politikus vagy, ne bízz senkiben. Strache, ugye elkövette az a hibát, hogy láthatóan megbízott ebben a Gudenusban, aki garantálta neki a csábító oligarchina kóser voltát. Ebből kifolyólag Gudenus vagy ugyanolyan hülye, mint párttársa, vagy ő az ügyben az áruló és direkt húzta csőbe Strachét. Ezt, lehet, sohasem fogjuk már megtudni.

Az ő szerepe azután átvezet bennünket a kérdőjelek világába. Nem derült ki ugyanis, hogy ki rendezte meg az egészet. A kérdésre adható válaszban segíthet bennünket néhány körülmény számbavétele.

Az egyik, hogy bárki csinálta is, pénze az volt hozzá. A villa, a bekamerázás, a kamu oligarchina és kísérői, esetleg Gudenus felbérelése, jókora pénzbe kerülhetett ugyanis. Továbbá a kitűnő, profi szervezőkészség és a kiszemelt áldozat pszichológiai profiljának, italozási szokásainak ismerete is feltűnő.

EGYSZÓVAL, NEM VALL AMATŐR MUNKÁRA AZ ÜGY.

A másik kirívó dolog az időzítés. A felvétel állítólag 2017. július 24-én készült, majd egy esztendővel ezelőtt, azóta keringett a német nyelvű médiában, de valamiért csak most, az EU-választások előtt került napvilágra, a „Der Spiegel” és a „Süddeutsche Zeitung” jóvoltából. Természetesen nem fizettek érte, ó nem, azt semmiképpen. A készítő pont annyi pénzt kapott, amennyi napfényt Natascha Kampus a pincében. Felteszem, ezt el is kéne hinnünk, de mi nem vagyunk strachék. A felvételek készítőivel kapcsolatban, a nyilvánosságra hozó újságok, az „informátor(ok)” „biztonságára” és védelmére hivatkozva nem közölnek semmit, ami némiképpen, nem kicsit gyanús.

Ha egy ügyben nem ismerjük az elkövetőt/elkövetőket akkor a régi jó igazsághoz kell fordulnunk, ami egyébként Seneca nevéhez fűződik, és így szól: „Akinek jól jött ez a vétek, no, éppen az követte el.” És valóban, vegyük számba, kinek lehet ez jó, és kinek lehet rossz.

Jó elsősorban az európai baloldalnak lehet, akik évek óta nyervognak, hogy a „szélső”jobboldal árulja az oroszoknak az „európai” érdekeket. Nekik, mivel kampány van, közelednek az EU-választások, a legjobbkor jött ez az ügy. (Bár azon azért lehetne gondolkodni, hogy mennyiben „európai” érdek egy osztrák újság tulajdonosi szerkezete és mit jelentenek az „európai értéknek” nevezett szabadpiac, a tőke szabad áramlása és efféle szavak, ebben a kontextusban.)

AMÚGY AZ SEM EGY TÚLÉRVELT ÁLLÍTÁS, HOGY PUTYIN FÉLNE AZ ERŐS, EGYSÉGES EU-TÓL.

Az EU ugyanis gazdaságilag óriás, külpolitikailag törpe, katonailag pedig féreg. Ha Putyinnak van egy csöpp esze, akkor nem fél tőle. A videóval, itt és most fényes igazolást nyerhetnek az orosz „beavatkozásról” szóló állítások. Persze ehhez tekerni kell egy kicsit a dolgon, hiszen nem „beavatkozásról”, orosz külpolitikai érdekekről volt ugye szó, hanem nettó korrupcióról.

Rossz pedig pontosan ennek az európai, szélsőnek nevezett jobboldal számára lehet, hiszen már meg is jelentek a megfelelő cikkek, melyek retorikájában nem Strache a korrupt és hülye, hanem az egész európai jobboldal. E kiterjesztés természetesen nem alkalmazandó arra az esetre, mikor az európai baloldal jeles képviselői, mint például Cecilia Wikström, megdurrantanak némi EU-s pénzt. Akkor az kizárólag az ő ügye, mely véletlenül sem vet rossz fényt az egész politikai garnitúrára. Valahol tehát az EU-s baloldal táján kell keresni a videó készítőit.

Én, a magam részéről, szívrepesve várom a bizonyára szórakoztató folytatást.

Tovább a cikkhez

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek