Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Titkosszolgálatok akcióban

Heinz-Christian Strachénak vége van. Politikai pályafutásának befellegzett, hogy emberileg túléli-e, még kérdés. Jörg Haidernek nem volt ilyen „szerencséje”. Jörg Haider nem választhatott sorsot, azonnal meghalt, baleset következtében – neki ezt szánta a sors. Vagy valaki más. A „szélsőjobbos” vezérről ezután megtudta a világ, hogy melegbárokba járt. Ezt a halál utáni gyilkosságot viszont egészen biztosan a másik „sors” intézte. Valamelyik titkosszolgálat.

 

Strachénak vége van. Ostoba volt, elővigyázatlan, naiv, hülye. Elment Ibizára, ahol behálózta egy „orosz”, akivel „tárgyalt”, úgy, mint egy igazi amatőr, politikai hülyegyerek. Strache mindezekért megérdemli a sorsát. Illetve „sorsát”. Mert az ő esetében – ellentétben Haiderrel – legalább azt tudjuk pontosan, hogy egy titkosszolgálati akció áldozata lett.

 

A nagyvad elejtésétől megmámorosodott ballibsi sajtó már hírül adta: „Nincs is unokahúga annak az orosz oligarchának, akinek nevében az állítólagos unokahúg tárgyalt Strachéval.” Hát persze hogy nincs.

 

Az egésznek az a lényege, hogy kellett egy orosz szál a buliba, mert most az oroszok lettek kinevezve patás ördögnek. A Vörös zsaru című hollywoodi film idején a Nyugat még éppen az oroszok jófiúvá sminkelésével volt elfoglalva, ugyanis még az a forgatókönyv látszott megvalósulni, hogy az orosz ásványkincseket a nyugati oligarchák fogják megkaparintani egy orosz „trónra” ültetett, akarattalan stróman segítségével, aki majd üveggyöngyökért eladja nekik azt a hatalmas országot. Jelcin lett kiszemelve erre a feladatra, no és persze többek között Hodorkovszkij.

 

Ha nem jön közbe Putyin, minden haladt volna a maga útján. Így aztán csak annyit sikerült elintézni, hogy egy volt német kancellár beüljön a Gazprom (majd a Rosznyefty) igazgatótanácsába.

 

És persze elindult az oroszok elleni hollywoodi és sajtóbéli hajtóvadászat, sok-sok titkosszolgálati munkával. Most éppen Ukrajna tart ott pontosan, ahol Oroszország (a végóráit élő Szovjetunió) tartott a jófiúvá sminkelés idején. Most Ukrajna a klassz kis demokrácia, és egy volt amerikai alelnök fiacskája már be is ült a legnagyobb ukrán energetikai cég igazgatótanácsába.

El tudják képzelni, mik derülnének ki, ha egy titkosszolgálati akció keretében egyszer titkos felvételek készülnének és kerülnének nyilvánosságra egy Schröder–Gazprom, egy Hunter Biden–Burisma megbeszélésről? Esetleg ha egyszer megtudhatnánk, mi hangzik el egy Soros–Juncker vagy egy Soros–Kurz megbeszélésen? Ott aztán hallgathatnánk vastag, orcátlan hazaárulásokat!

De nyugodjunk meg, ilyesmi soha nem fog napfényre kerülni. A megfelelő titkosszolgálatok és a megfelelő titkosszolgálatokat mozgató hatalmi (és gazdasági) elitek nem vakmerők. És nem ellenségeik önmaguknak. Mindig a Strachéknak kell elvágni a torkát – jelképesen, vagy ha nagyon muszáj, hát valóságosan. Nekünk pedig azt kell tudnunk, hogy ezek a titkosszolgálatok ma ott vannak mindenhol, ahol a nemzeti érdekek élveznek többségi támogatást. (Felkészül Olaszország és Magyarország.)

(...)

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu