Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

EZ MOST TÉNYLEG FONTOS!

Amit sokan sejtettünk, most itt olvasható. Igen, a "klímakatasztrófa" a legjobb üzletek egyike, a "zöldpolitika" pedig a globalizáció egyik fedőszerve. 

 

S mint mindig ilyenkor, aki kétségbe meri vonni az új világtrendet, az ki van kiáltva bolondnak vagy gazembernek.
Mert a világboldogítók és világmegváltók nem tűrnek ellentmondást. Így olvassák el figyelmesen az alábbi, nagyjából öt oldalt.

 


Klímakamu


KLÍMAVÁLTOZÁS: DISKURZUSOK A KATASZTRÓFÁTÓL A KÉTELKEDÉSIG


Jankó Ferenc – Móricz Norbert – Pappné Vancsó Judit


publicatio.nyme.hu


A századfordulótól a '20-as évekig meg a globális lehűlés réme jelent meg néhány újságcikkben, a 30-as évek nagy szárazságai kapcsán már a felmelegedő Föld víziója. A második világháború után ismét a jégkorszaktól való félelem kerekedett felül, bizonyos összefüggésben a nukleáris fenyegetéssel. A '70-es években megint a globális felmelegedés került előtérbe.  


A globális környezeti probléma veszélyforrássá, biztonsági és morális üggyé vált, a klímaváltozás fontos téma lett a politikában. A rémhírkeltő (alarmist)  rettenetesnek láttatja a jövőt: az éghajlat megváltozását katasztrofálisnak, gyorsan bekövetkezőnek, visszafordíthatatlannak.


A média s különösen a bulvármédia a természeti katasztrófákkal és szélsőségekkel tálalja a klímaváltozás témáját, de az éghajlatváltozás szinte nem is „adható el” másképpen.


Máig tartja magát egy mítosz, az éghajlat emberi léptekben való állandóságának teóriája. Pedig az éghajlat változását – nem csak földtörténeti léptekben nézve – axiómának kellene tekintenünk.
A mindenkori klíma kellően kiegyensúlyozott volt ahhoz, hogy az élet kialakuljon és folyamatosan fejlődjön a Földön, de kellően változékony is, hogy befolyással legyen rá. A bioszférában végbement számtalan változásban – fajok tömeges kihalása és új fajok megjelenése – a mindenkori klímaváltozásoknak nagy szerepe lehetett.


Tény, hogy a jelenlegi éghajlat – földtörténeti léptekben – az átlagostól eltérő, jóval hidegebb időszak, hiszen a jégtakaróval borított sarkvidék ritka, a Föld élete során csak rövid epizódként felvillanó éghajlati állapot.


Az utóbbi 2,5 millió évben zajlott le egy nagyjából 2 millió évig tartó jégkorszak, amelynek utolsó szakasza 10-12 ezer évvel ezelőtt, a földművelés kezdetekor zárult le. Az azóta eltelt időszak éghajlata csak ekkortól vált melegebbé és elég kiegyensúlyozottá – de nem változatlanná – ahhoz, hogy az emberiség máig tartó fejlődése végbemehessen.


A rémhírkeltő és a borúlátó kommunikáció azonban egyaránt azt sugallja, hogy az emberiség számára csak egyetlen optimális éghajlati rendszer – egyetlen megfelelő földi átlaghőmérséklet – létezik. Ami ettől néhány fokkal felfele vagy lefele eltér, az már veszélyezteti a földi társadalmakat. Ezért olvasni, hallani sokfelé a földi klímát megváltoztató emberről vagy a klímaváltozás megakadályozásának fontosságáról.


Az időjárás és a klíma fogalma gyakran összekeveredik! Ennek eredményei azok a narratívak, amelyek képtelenek beilleszteni az időjárási szélsőségeket a saját éghajlatképbe, s ezek után egyértelmű a következtetés: változik az éghajlatunk.


AL GORE a Kellemetlen igazság c. filmjében, illetve könyvében részben erre alapozza alarmista mondanivalóját, de tovább is megy: a személyes élettörténeteket a klímaváltozás narratíváiba emeli be.


A legfőbb vitakérdés az, hogy mi okozza az éghajlatváltozást, másodsorban pedig, hogy globális felmelegedés vagy lehűlés figyelhető-e meg?


A klímakutatásban a modellezés a legfontosabb és a leghitelesebb vizsgálati iránnyá vált,  azonban többek figyelmeztetnek a klímamodellek problémáira.


A szkeptikusok szerint a vezető pozíciókban ülő klímatudósok nem engedik megjelenni az antropogén klímaváltozás-elméletet fokozottan kikezdő tanulmányokat. Minderre a szokványos mainstream válasz az, hogy a szkeptikus, tudománytalan, „nonscience”-t művelő „áltudósok”. Ez a vita 2009 végén a University of East Anglia, Climatic Research Unit (CRU) feltört szerveréről származó e-mailek nyomán lángolt fel. A klímaváltozás vezető tudósai által írt levelek olvasata szerint az érintettek igyekeztek kontroll alatt tartani és befolyásolni a tudományos publikációkat és eredményeket. A szkeptikusok az ügyet egyszerűen csak Climategate néven emlegetik.  


A környezetvédelmi, illetve klímaváltozás-mozgalmak, valamint az ellen-mozgalmak narratívái gyakran szélsőségesek. Az előbbieknél a klímaváltozással kapcsolatos attitűd valláshoz hasonlít, ahol ezt az érzést a klímakatasztrófa víziója táplálja. Ez a beállítottság a „klíma-bűnözők” gyökeres elutasításához, illetve támadásához vezet.


A másik oldalon a szkeptikusok kommunikációjában az alarmisták mint a klímapolitika támogatói jelennek meg.


A klímaváltozás sokáig egy volt a globális környezeti problémák sorában, a '90-es években a légszennyezés, a vízszennyezés, az esőerdők pusztulása, az „ózonlyuk”, a fajkihalás és a talajszennyezés súlyosabb problémának tűnt . Ekkorra a biodiverzitás csökkenése és a természeti erőforrás-használat is témává vált.


Az éghajlatváltozás azonban jelentőségét tekintve mára a többi környezeti és humánökológiai probléma elé került, sőt, a legtöbbnek alfájává, illetve ómegájává, azaz okká és okozattá vált.
Ezzel párhuzamosan a szén-dioxid az első számú felelőssé, a kibocsátás csökkentése pedig az első számú gazdasági-politikai feladattá vált.  A környezeti diskurzus tehát leegyszerűsödött, torzult: a klímaváltozás látszólag minden más környezeti ügyet lesöpör az asztalról, s beszűkült a klímaváltozás kommunikációja is: a szén-dioxid a fő bűnös, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése az egyetlen üdvözítő eszköz a Föld megmentéséhez.


Az „egyéb” környezeti problémák azonban továbbra is léteznek.


A szén-dioxid-kibocsátás visszafogásába ölt dollármilliárdok sokkal jobban hasznosulnának, ha célzottan a problémák – víz-, illetve élelmiszerhiány, árvízi védekezés, az egészségügyi helyzet javítása stb. – megoldására fordítanánk, s így az emberiség, a fejlődő országok összességében jobban járnának.


A klímaváltozás kommunikációjában az érzelmekre ható katasztrófa-nyelvezetnek meglesz az eredménye. Ezért vissza kell térni a megfontolt környezetvédelmi kommunikációhoz és komplex vizsgálatokhoz.


A klímaállandóság mítoszával szakítva meg kell értenünk, hogy az éghajlati rendszer az emberi hatásoktól függetlenül is változik.
 

(...)

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu