VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A keleti magyarok nyomaira bukkantak? Tisztelt Olvasó!


Az egész magyar sajtót bejárta a szenzációs hír: „A keleti magyarok nyomaira bukkanhattak az MTA kutatói”.

Voltaképpen dupla szenzáció rejtőzik benne. Az egyik, hogy mire bukkantak, a másik, hogy kik: az MTI kutatói ugyanis nem arról híresek, hogy tényszerűen és aprólékosan foglalkoznának a magyarság őstörténetével; hacsak azért nem, mert alkalmat kínál a megrendült finnugor rokonságelmélet igazolására.

E fanyalgó megjegyzés ellenére sincs kifogásunk egy efféle szenzáció közzététele ellen. Ami viszont mégis felkeltette a gyanakvásunkat, az az újságcímekbe belefoglalt meglepő bizonytalanság, „tudományos” feltételes mód: „bukkanhattak”. Hogyan is van ez? A tudomány felkentjei nem tényekkel, hanem puszta feltételezésekkel hozakodnak elő?

Ezért aztán érdeklődtünk, méghozzá egy számunkra „feltétlenül” hiteles őstörténésznél. Annyi rossz személyes élmény után nem kívánt ismét őstörténeti viták kereszttüzébe kerülni, ezért arra kért bennünket, válaszát név nélkül közöljük.

Íme, tisztelt Olvasó:

A válasz igen egyszerű: A hagyományos finnugor modell hibás, azok a nyelvrokonok nem nyelvi fa, hanem nyelvlánc alapján kerültek oda. Így fölösleges a genetikai kódban keresgélni, mert egyértelmű, hogy azok az M9 – mongóliai, kínai – ág termékei.

Az eredeti cikk címe még szerényebben fogalmaz, mint a gőzerővel nyomatott magyar ismertető:

„Y-chromosomal connection between Hungarians and geographically distant populations of the Ural Mountain region and West Siberia”, azaz „Y-kromoszóma kapcsolat a magyarok és az Ural-hegység és a Nyugat-Szibéria földrajzilag távolabbi populációi között”. (https://www.nature.com/articles/s41598-019-44272-6?fbclid=IwAR3BnRypI4iGQQSA9DUPOmENij-FoeQ5gtF7AmmLSi44aXej1-BshlnbrBA)

És az eredeti cikkben olyasféle következtetés sincs, mint a magyar változatban. Csak annyit tartalmaz, hogy ha egyszer van ez a közeli (finnugor) nyelvrokonság, és ezt annyira elismeri a tudomány, akkor kell keresni olyan genetikai részleteket, amelyek végső soron alátámasztják a rokonságot, még ha a fővonal elvetné is. Ám azok a kis részlettalálatok, amelyeket felmutatnak, nincsenek rendesen elhelyezve, a velünk kapcsolatos jelentőségük, helyesebben jelentéktelenségük nincs bemutatva, azért lehetett utat nyitni a szenzáció, a finnugor rokonság bizonyítása felé.

Pedig ha az Y kromoszóma „Phylogenetic tree of hg N3a4” táblázatukat megnézzük, ott is látható, hogy a legrégibb, 7000 éves mutációs réteg (szétválás) egyezik a fentebb említett nyelvlánc kezdetével, a szalagdíszes vagy vonaldíszes (kottafejes) kerámia népe innen való elindulásának idejével. A nyelvlánc ekkor még a Kárpát-medencén belülre ért.

Aztán az idő múlásával lettek újabb mutációk, amelyek nyelvlánci hatással előbb-utóbb elérték a távoli részeket. Ez pedig visszafelé nézve éppen hogy azt bizonyítja: a Kárpát-medencében 7000 éve azon a nyelven beszéltek, amelyet magyarnak nevezünk.

A szóban forgó esetben azért beszélek inkább csak nyelvi hatásról, mert ott az alapnépesség zöme a kínai-mongol (M9) mutációt hordozza csupán. És nagy a valószínűsége, hogy kulturálisan erős nép hatásáról van szó, amely az ottani alapnépességet a nyugatról odaérkezők részéről érte.