VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

„5:3-ra győztünk” – Böjte Csaba a Mandinernek Ferenc pápa csíksomlyói látogatásáról


Olyan értékeket tudunk hordozni és felkínálni egész Európának, amelyek mindenkinek javára válnak – mondja a Mandinernek Böjte Csaba, hozzátéve: Erdély magyar népe úgy érzi, hogy gyarmat lett. A ferences szerzetes beszél Márton Áron boldoggá avatásáról, a román-magyar viszonyról és Ferenc pápa bevándorlással kapcsolatos álláspontjáról is. Interjúnk.

– A pápalátogatás előkészületei hatalmas ellenszélben, küzdelmek között zajlottak, nemcsak eső, sár, hideg volt, hanem egymásra uszítás, megaláztatás is. Az egyik szervező így nyilatkozott: „nehezen győzött a nap a felhők felett, de győzedelmeskedett”. Csaba testvér, ön hogy látja?

– Ha a hosszútávú készülődést nézzük: hetven évvel ezelőtt Márton Áron püspök Csíksomlyóra összegyűjtötte a híveit, papjait, és azt mondta: „a kötél a nyakamon; csak azt várom, mikor húzzák meg. Engedelmeskedjetek a mindenkori törvényes püspökötöknek. Vállalom a sorsomat, vállaljátok ti is!” A kommunista rendszer sok mindent le tudott nyelni, de azt, hogy egy közösségnek külföldön legyen a feje, semmiképpen nem tudta elfogadni. És akkor jöttek a megtorlások: Márton Áront halálra ítélték. Nagyon sok papját, hívét, világiakat is, például a provinciálisunkat, Boros Fortunát atyát, egyenesen a Duna-deltába vitték kényszermunkára, és lapáttal agyonverték. Több más vértanúja is van az egyházmegyének. 1979-ben fiatalok a szentmise után felmentünk a nyeregbe imádkozni. Többünket letartóztattak, engem is elvittek, félnapot benntartottak a rendőrségen, házkutatást végeztek, mindent összeszedtek a házban, ami rám nézve terhelő lehetett, a mai napig nem adták vissza ezeket. Jakubinyi érsek atya Ferenc pápa előtt hivatalosan kimondta: „Húsz évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa látogatta meg először ezt az országot, de csak a fővárosra, Bukarestre szorítkozhatott. Nagyon sajnálta, hogy nem látogathatta meg Erdélyt, ahol hívei többsége lakik, de megígérte, hogy ha még egyszer jön, mindenképpen eljön hozzánk. Húsz év múlva most Ferenc szentatya teljesítette ezt az ígéretet.” Ez az előzménye a mostani találkozónak. Logikus, hogy olvad a jég, de még mindig vannak itt is, ott is jégdarabok, de én remélem, hogy jó irányba tudunk előre lépni.

– A pápai miseruha hátán a pápalátogatás logójának magyar feliratát – „Járjunk együtt!” – el kellett takarni. Ez is egyfajta jégkristály?

– Igen, ez is egy jégtömb. A ferences testvéreim az utolsó pillanatig harcoltak azért, hogy ez ne történhessen meg, sajnos sikertelenül. Hiszem, hogy lassan szétolvadnak ezek a jégdarabok, és rá fognak jönni a románok és mi magyarok is, hogy nem kell, hogy acsarogjunk, mert

csak együtt lehet Tündérkertté tenni ezt az országot. Én azért imádkozom, hogy ne legyen ilyen komplikált a következő pápalátogatás megszervezése. Törékeny kincs a béke, kicsik vagyunk, épp ezért kell a jó Isten megvilágosító kegyelmébe kapaszkodni.

– Mi volt a nagy reménysége a pápalátogatás előtt?

– Azt gondolom, hogy önmagában az, hogy létrejött, már győzelem. A világosság, Isten és Mária győzelme. Legyünk teljesen őszinték, én még román miniszterelnökkel és román nagyfiúkkal egy asztalnál nem ültem, és most együtt imádkoztunk és meghallgattuk román nyelven a szentleckét és ők nemcsak az evangéliumot hallgatták meg magyarul, hanem a magyar himnuszt és a székely himnuszt is. Elégtételnek éreztem. Nem hiszem, hogy Ferenc pápán kívül lett volna más ember, aki ezt meg tudta volna valósítani. Egyszerű lenne azt mondani erre a kérdésre, hogy én székely vagyok, és a székely még egy esti kocsmai verekedést is, ahol ő maradt alul, így mesél el másnap: „Te komám, tegnap olyan jót verekedtünk. Tudod, üttek es, s kaptunk es eleget!” Komolyra fordítva a szót, én soha nem a kompromisszumokat szoktam számba venni, hanem a gólokat. Kaptunk gólokat, de rúgtunk is. Azt hiszem, hogy 5:3-ra mi győztünk.

– Volt-e félelme a pápalátogatás előtt?

– Nem magunkban, nem a román kormányőrségben bíztam, hanem a gondviselő Istenben, aki munkálkodik. Nincs miért féljek. Tudom, hogy sokféle butaság jelent meg a lapokban. Egy román po