NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (40) RÉTEGEK, STÍLUSOK. Rettegés a szóismétlést
Egyetlen dologban nagyon kényes az újságírás: a szóismétlések kerülésében. Gazdag szókincsünknek köszönhetően gyakran meg is engedhetjük magunknak azt a luxust, hogy ugyanazt a dolgot hol így, hol úgy nevezzük. Jó azonban tudni, hogy a rokon értelmű szavak ritkán azonos értelműek, ha más nem, használati körük, stílusértékük eltér.
Az ismétlés kényszeres kerülése miatt azonban nemcsak létező váltószavakat használnak, hanem idegen szavakat és mindenféle erőltetett körülírásokat. Nem elég, hogy a gyógyszernek van egy hagyományos (és jobban hangzó) másik neve: orvosság, ezeket még a patikaszer és a medicina szóval is váltogatják. (L. még: Idegen szavak váltószó gyanánt.)
A pápa második említéskor már a katolikus egyházfő, a rendőrök hol zsaruk, hol egyenruhások, a tűzoltókat lánglovagoknak, a kapust hálóőrnek keresztelték el. Az alkotmánybíróságot rendszeresen taláros testületként emlegetik – már nem is csak második előforduláskor. Az országgyűlés szó ritkán fordul elő, inkább a parlament szót használják, de a leggyakrabban tisztelt háznak emlegetik, pedig ez nem elnevezés, hanem megszólítás. Ha egy város történetesen folyóparton fekszik, akkor az Elba-parti / Körös-parti stb. város lesz.
• Nekünk a finn megoldás tökéletesen megfelelne. Északi nyelvrokonaink ugyanis szintén… tíz évre kötöttek megállapodást a Roszatom fűtőanyag-szállító cégével…
Mi köze egy gazdasági szerződéshez a nyelvrokonságnak? Ugyan kit zavarna, ha még egyszer előfordulna a finn szó? Az ismétlést egyébként nemcsak váltószóval lehet elkerülni, hanem fogalmazási ügyességgel is. Például így:
Nekünk a finnek megoldása tökéletesen megfelelne. Ők ugyanis szintén… tíz évre kötöttek megállapodást…
(folytatása következik)
Előző részek:
18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)
