Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Ilyen magyarként felnőni Kárpátalján

Kárpátalja legmagyarabb falujában nőttem fel, huszonnyolc éves létemre a harmadik állampolgárságomnál tartok. Pár év alatt megtapasztaltam, hogyan születik meg a hagyományos, békés egymás mellett élésből az előre kitervelt nacionalista feszültségkeltés. Ilyen egy fiatal magyar élete Kárpátalján, egy összetett valóságban az egyszerű politikai szólamok mögött. Dankai Péter írása

 

Kárpátalja a történelem különböző éráiban mindig sokszínű volt: az egymással szorosan együtt élő nemzetiségek különféle kulturális szokásai hatottak egymásra és az etnikumok mindennapi életére. Az emberek átvették egymás tradícióit, és néha még a mentalitásukra is kihatott ez – különösen akkor, amikor a történelem viharos időszakaiban, száz év leforgása alatt több ország állampolgárai is voltak egymás után.

 

Apai dédnagymamám 1914-ben született és 98 éves korában hunyt el. Soha el nem hagyta szülőfaluját. Ő a Magyar Királyságban látta meg a napvilágot, aztán hatéves korában már a csehszlovák nyelvet tanulhatta az iskolában. Később, rövid ideig ugyan, de ismét magyarként tekintettek rá, majd a szovjet internacionalizmus különös eszméjét szívhatta magába, végül pedig ukrán lett belőle – amire szerintem a legkevésbé számított. Halála évében – harmadszor az életében – magyar állampolgárként hagyhatta volna el a szülőfaluját.

 

Én 28 éves létemre tartok már a harmadik állampolgárságomnál – talán egyszer dédnagymamámon is túlteszek.

 

Kárpátalja tehát sokszínű: ezen a hozzávetőlegesen 1 254 614 főt számláló (2001-es adat, utoljára akkor tartottak hivatalos népszámlálást Ukrajnában, hozzáteszem, nem véletlenül: borzalmas a demográfiai ráta) és 12 753 négyzetkilométernyi területen vagy tíz etnikum él együtt. Élnek itt ukránok vagy ruszinok (egyéntől függő, változó, hogy milyen nemzetiségűnek tartja magát) – akik egyébként még további nemzetiségekre oszlanak nyelvjárásuk és szokásaik alapján, például a huculokra vagy lemkókra, bojkókra, dolisnyánokra –; aztán élnek itt oroszok, románok, cigányok, szlovákok, németek, zsidók, fehéroroszok; és persze itt van a régió legnagyobb nemzetiségi kisebbsége – mi, magyarok. Kárpátalja magyarsága a 20. században 185–200 ezer között mozgott annak fényében, hogy éppen melyik országhoz vagy unióhoz tartozott. A sokat emlegetett 2001-es felmérés 151 516 magyart számlált Kárpátalján. Jelenleg pedig 131 000 körülire becsülik a magyar ajkúak számát a területen.

 

Egy élet Kárpátalján

 

Kárpátalja tudomásom szerint egyetlen színmagyar kis településén születtem, a beregszászi járási Badaló községben. Olyan közel fekszik az ország határfolyójához, a Tiszához, hogy a magyarországi Szatmárcsekéből még a kutyák ugatását is áthallani. Szülőfalumban jártam iskolába, ebből adódóan tizenöt éves koromig jó, ha öt mondatot el tudtam mondani ukránul.

 

Igaz, ezért nagyban okolhatók az akkori ukrán oktatási rendszer és módszereinek hiányosságai. Jelenleg is tart a felháborodás a nemrégiben még Porosenko által aláírt oktatási törvény kapcsán, ami még céltalanabbul próbálja ráerőszakolni a kárpátaljai magyarságra az államnyelvet úgy, hogy a kisebbségi nyelvet kivonná az oktatásból. Ehhez még párosul a szintén Porosenko érája alatt elfogadott nyelvtörvény, amely csak a magánszférában és a vallásgyakorlásban engedné meg a nemzetiségi nyelvek használatát.

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu