Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Láthatatlan fal

(...) Európa nyugati és keleti felét szinte semmilyen közös értékrend vállalása nem köti össze. Sem a keresztény értékek, sem a hagyományos erkölcsi rend, sem a család tradicionális fogalma.

 

S vajon értékrend tekintetében beszélhetünk-e közös platformról? Górny tanulságos választ idéz a washingtoni központú Pew Research Center szociológiai kutatóintézet felmérésével, amelyet 2015 és 2017 között végeztek Európa harmincnégy országában, ötvenhatezer ember véleményét megkérdezve az értékrendjükről. A felmérés eredménye radikális eltéréseket mutat kontinensünk keleti és nyugati fele között. S ha a véleménykülönbségeket kivetítjük Európa térképére, döbbenetes látvány kerül a szemünk elé: a határvonalak szinte pontosan ott húzódnak, ahol nem is olyan régen, alig harminc éve még a vasfüggöny meredezett.

 

Illusztrációképpen világítsunk rá néhány kérdésre, illetve a rájuk adott válaszokra. Itt van mindjárt – a meleg büszkeség hónapjának szomszédságában – az egynemű párok legális házasságkötésének a kérdése. Az eredmények: Svédország 88 százalék igen, 7 százalék nem, Dánia 86–9, Hollandia 86–10, Belgium 82–10, Spanyolország 77–13, Nagy-Britannia 77–20, Németország 75–23. A nyugat-európai országokban a „leggyengébb” eredményt Olaszországban mérték (59–38). Keleten épp fordított az arány. Csak hogy néhány országot említsünk: Moldávia 5 százalék igen, 92 százalék nem, Ukrajna 9–85, Litvánia 12–85, Észtország 23–71, Magyarország 2–54, Lengyelország 32–59.

 

Hasonló megoszlási arány tapasztalható abban a kérdésben is, hogy elfogadna-e valaki muzulmán embert családtagnak. Kontinensünk nyugati fertálya döntően pozitív választ adott erre, lakosaik közül Hollandia 88, Norvégia 82, Dánia 81, Svédország 80, Belgium 77, Spanyolország 74, Portugália 70, Franciaország 66 százaléka mutatkozott nyitottnak rá. Keleten e tekintetben is fordított a helyzet, Csehországban mindössze 12 százalék, Litvániában 16, Magyarországon 21, Ukrajnában 25, Lengyelországban pedig 33 mondott igent.

 

Feltették azt a kérdést is az európaiaknak, hogy szerintük a kereszténység fontos elemét képezi-e nemzeti sajátlelkűségüknek. Egyetértést fejezte ki például a románok többsége (74 százalék igen, 25 százalék nem), hasonlóképpen fest a helyzet a bolgárok (66–33), a lengyelek (64–33), a horvátok (58–42), valamint a magyarok (57–43) esetében. A nyugatiak ebben is különböznek. Pár kiragadott példa: Svédország 15 százalék igen, 84 nem, Belgium 19–80, Franciaország 32–65, Németország 34–65 és a britek 34–64. Európa lelkülete ebben a kérdésben nem annyira egységes, mint az előbbiekben, mert akad néhány olyan nyugati nemzet – például a portugálok (62–36) és az olaszok (53–47) –, ahol a kereszténység továbbra is szerves részét képezi az azonosságtudatnak, és keleten is található olyan ország – például Lettország (11–84), Észtország (15–82) vagy Csehország (21–78) –, ahol már nem tartják különösképpen fontosnak.

 

Egyébként szinte minden egyéb kérdésben élesen elhatárolódnak a válaszok. Világosan kiderül belőlük, hogy Európa nyugati és keleti felét szinte semmilyen közös értékrend vállalása nem köti össze. Sem a keresztény értékek, sem a hagyományos erkölcsi rend, sem pedig a család tradicionális fogalma. Gyakorlatilag minden alapvető kérdésben különbözünk.

 

Akkor mégis mi az, ami összeköt bennünket? A politikusok válasza mintegy imamalomként zörömböl: „az európai értékek”. És ha pontosabb meghatározást kérünk, mik is lennének ezek, azt halljuk: tolerancia és nyitottság. A bibi csak az, hogy már magukat ezeket a fogalmakat is eltérően értelmezzük itt és ott.

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu