NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (43) A HANGZÓ NYELV. Lassítsunk!
A magyar nyelv fontos jellemzője a határozott hangképzés. Ennek köszönhetjük nyelvünk szilárdságát, más nyelvekhez képest lassú változását. A gyorsaság rontja a tiszta ejtést, a nyelv ritmusát, a hosszú és rövid szótagok váltakozását, a tagolást, és ezen keresztül az érthetőséget is.
A gyors beszédben rövidülnek a hosszú magánhangzók és olykor a hosszú mássalhangzók is, mert hiszen honnan máshonnan lehetne elvenni. Ilyeneket hallunk: elött, hiradó, nagyszerü, gazdasȧgban, fënykëp, erdekes; eböl (ebből), akor (akkor), koraban (korábban). Különösen rossz példát mutatnak a „bravúrosan” gyorsan ledarált reklámszövegek.
Az általános gyorsulás és rövidülés ellentéteként előfordul az l, r, j előtti (nyelvjárási eredetű) hangzónyúlás: bórjú, gyórsan, hírdetés. Újabban terjedni látszik (talán nyelvjárási hatásra) a hangsúlyos első szótag nyúlása: dísznó, víszhang, bísztos, kőrút, pósta. Több idegen nyelvben (pl. az olaszban) a hangsúlyos szótag egyben hosszabb is. A magyarban a hosszúság független a hangsúlytól: rövid szótag is lehet hangsúlyos, és hosszú is lehet hangsúlytalan.
(folytatása következik)
Előző részek:
18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)