Türelem nélkül (Gavallér János verse)
Föld mélyén csírázó türelem
ölt testet idő rabruhában,
s ránk aggatja feszültség lepel
létezés dísz egyenruháját,
...
és foncsortükör mosolygást szül,
ahogy egyre hatalmasabbá
nőve lassan kihal belőlünk
a türelem harmóniája.
...
Ahogy áglevelei nőnek
még pompázik önnön árnyéka,
s roskatagon gyümölcse ízes,
majd letörnek gyenge vágy-ágak
.........................................................................................................
Gavallér János
Türelem nélkül
Föld mélyén csírázó türelem
ölt testet idő rabruhában,
s ránk aggatja feszültség lepel
létezés dísz egyenruháját,
és foncsortükör mosolygást szül,
ahogy egyre hatalmasabbá
nőve lassan kihal belőlünk
a türelem harmóniája.
Ahogy áglevelei nőnek
még pompázik önnön árnyéka,
s roskatagon gyümölcse ízes,
majd letörnek gyenge vágy-ágak,
s életörömében fürödve
túlhajszolt gyökereit, törzsét
mint elfeledett múlt-rögeszmét,
humusztakarót fújja a szél.
2019.07.21.
