Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

1456. június 29. | III. Callixtus pápa elrendeli a „déli harangszót”

1456. június 29-én rendelte el III. Callixtus pápa, hogy a katolikus templomokban mindennap kondítsák meg a harangokat, és imádkozzanak a török támadásra készülő magyarok győzelme érdekében. A pápai bulla a köztudatban úgy maradt meg, mint a „déli harangszóra” való felhívás, ez azonban, mint látni fogjuk, nem felel meg teljesen a valóságnak.

 

III. Callixtus személyében 1455-ben olyan egyházfő nyerte el a tiarát, aki középkori elődeihez hasonló kitartással hirdette a keresztes háború eszméit – ő azonban már nem a Szentföld felszabadítására, hanem a keresztény Európa védelmére szólította fel híveit. Ebben az időben úgy tűnt, az Oszmán Birodalom terjeszkedésének már semmi sem szabhat gátat, 1453-ban ugyanis II. Mehmed szultán (ur. 1451-1481) kezére került a „keleti Róma”, vagyis Konstantinápoly, az ortodox kereszténység központja, a középkor legnépesebb városa. Ezzel a győzelemmel a törökök hatalmas energiát szabadíthattak fel, amit Európa és elsősorban Magyarország meghódítására akartak fordítani: II. Mehmed Bizánc megszerzése után nyíltan Nándorfehérvár és Buda elfoglalását tűzte ki céljául.

 

Bár Hunyadi János erdélyi vajda az oszmánok elleni védekezés során sikeres hadvezérnek bizonyult, az 1444-es várnai, 1448-as rigómezei ütközet megmutatta, hogy ez az egyetlen ország képtelen lesz ellenállni a török támadásnak, ráadásul a magyar trónon ülő V. László (ur. 1453-1457) – elődeivel ellentétben –  csak a magyar koronát birtokolta. Az oszmán előkészületek már két évvel a hadjárat előtt megkezdődtek, ezért a Rómába küldött királyi követek már 1454-ben közölték V. Miklós pápával, hogy Magyarország ebben a helyzetben kénytelen lesz békét kötni a törökkel.

 

Mivel az új pápa, Callixtus attól tartott, hogy a béke az oszmán csapatok Itáliába kalauzolását jelentené, kitartó szervezésbe kezdett, és a német, francia, angol és itáliai udvarokban próbált segítséget szerezni, de hiába: mióta 1396-ban Nikápolynál a keresztes lovagsereg döntő vereséget szenvedett, egy hasonló vállalkozás nem élvezett túl nagy népszerűséget. III. Callixtus végül jobb híján, isteni csodában bízva rendelte el 1456. június 29-én, hogy a hívek imádkozzanak a kereszténység megmeneküléséért, és kondítsák meg a harangokat.

 

A callixtusi bullával kapcsolatban máig számos tévhit él a köztudatban: a legismertebb, hogy a pápa a Nándorfehérvárnál kivívott magyar győzelem emlékére rendelte el a harangok megszólalását. Ezt a hiedelmet azonban az események kronológiája is cáfolja: II. Mehmed hadai ugyanis csak három nappal a pápa felhívása után, július 2-án kezdte meg Nándorfehérvár ostromát. A másik tévhit – melyet még többen tartanak valódinak – az, hogy III. Callixtus 1456-ban a déli harangszó megtartását rendelte el. Ennek maga a pápai bulla mond ellent, mely úgy fogalmaz: délután 3 és 6 óra között félóránként kondítsák meg – háromszor – a templomok harangjait, és közben – ugyancsak háromszor – imádkozzák el a hívek az Úrangyala nevű imádságfüzért.

 

Callixtus nem tudhatta, de a sorsdöntő ütközet három nappal később már meg is kezdődött, melynek végén Hunyadi János, Szilágyi Mihály, és Kapisztrán János ferences szerzetes vezetésével július 22-én a védők győzedelmeskedtek. Ez idő alatt a bullát még Itália földjén sem hirdették ki, tehát az Európa nagy részére a győzelem hírével egy időben, vagy azután érkezett meg. Ennek tulajdonítható, hogy a harangszót sokan mindmáig a nándorfehérvári diadal jelének tartják. Később egyébként maga III. Callixtus is korrigálta rendeletét, és a kiszabott imádságokat már nem könyörgésként, hanem hálaadásként mondatta el a katolikus egyház híveivel. A pápai udvarba augusztus 6-án jutott el Hunyadiék győzelmének híre, ezért a pápa hálából beiktatta az Úr színeváltozásának napját a katolikus egyház hivatalos ünnepnapjai közé.

(...)

VI. Sándor – a növekvő török veszély okán – megerősítette elődje 1456-os rendelkezését, és minden napra elrendelte a déli harangozást. Ez a szokás azután szinte mindenhol elterjedt; 1500 óta a húsvéti nagyhét utolsó napjainak kivételével – mivel ekkor „Rómába mennek” – a harangok minden délben a magyar történelem egyik legjelentősebb győzelmére emlékeztetik a keresztény világot.

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu