Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

„Azt hiszem, jól döntöttem” – Az 1989-es Vasfüggöny-nyitás felelős határőre mesél emlékeiről

 

Ma harminc éve történt: 1989. augusztus 19-e volt, fegyverrel az oldalán állt Sopronpusztán, az ideiglenes határátkelőnél. Bella Árpád határőr alezredest vezényelték ki ugyanis aznap a „páneurópai piknikre”. Egy ünnepségre, amit magasztosan az európai határok felszámolásáért, hétköznapibb értelemben az osztrák-magyar közeledés jegyében szerveztek meg. A terv az volt, hogy a piknik részeként délután háromkor egy százfős magyar delegáció lépi át a határt, elsétál a legközelebbi osztrák településig, ahol fogadják őket, majd hazatérnek. Ehhez képest háromkor több száz keletnémet jelent meg a határt elválasztó kapunál, majd döntötte ki azt, hogy végre hazájuk nyugati részébe juthassanak. Bella Árpád 1989. augusztus 19-én reggel még nem is sejtette, hogy aznap még történelmet fog írni. Erről mesél az alábbi interjúban.

 

 

 

– Maga a rendezvény rendben lett volna, mert ideiglenes határátkelőt már csináltunk sokszor. Az sem számított, hogy száz ember megy ki, a magyaroknak abban az időben a határellenőrzés is már formális volt. Már nem kellett statisztikai lapokat írni. Szinte ellenőrzés nélkül mehettek volna ki. Eredetileg száz ember jött volna autóbusszal a határig, majd gyalog átmasíroznak Ausztriába, 7 kilométerre van Margitbánya, ott a főtéren találkoznak az osztrákokkal. A határvonal egy dombnak a tetején húzódik. Onnan 100-120 méterre az út a völgyben megy lefele. Ha valaki jön ezen, előbb csak a fejét lehet látni. 3 óra előtt néhány perccel láttuk, hogy fejek bukkannak fel. Pikírt megjegyzés, de gondoltuk, ez jellemző Magyarországra, hogy jön egy politikai delegáció és lerobban a busz, aztán jöhetnek az emberek gyalog. Mire másra gondoltunk volna?

Csak ahogy már többet lehetett látni az emberekből, láttunk kisgyerekeket a nyakakban, babakocsit…

Ez már gyanús volt. A túlsó oldalon pedig megjelent nagyon sok bámészkodó, köztük TV-stábok.

– Ők tudták?

Szerintem biztos, hogy tudták. Az, hogy ezek a németek olyan tömegben és időzítve jelentek meg egyszerre a határon, arra utalt, hogy ez szervezés nélkül nem történhetett így. Volt olyan NDK-s, aki együtt nyaralt a nyugatnémet rokonnal és az már a határ túloldalán várta. Kiabáltak egymásnak a határ két oldalán. Aztán eljött az a pillanat is, amikor tudatosult bennem, hogy hoppá, nagyon komoly szituációba csöppentem, sőt inkább egy egérfogóba. Ez körülbelül húsz másodperc alatt zajlott, azt a távot ugyanis annyi idő alatt teszik meg. Ezalatt kellett eldönteni, hogy mi legyen. Hat emberem volt. Hárman várták az autóbuszt, én pedig három útlevélkezelővel ellenőriztem volna a delegáció tagjait. Mikor világossá vált, hogy NDK-sok jönnek, el kellett dönteni, hogy megütközünk-e velük vagy nem.

(...)

Miután napokig, hetekig nem történt semmi, úgy tűnt, hogy Németh Miklósék elhihették Gorbacsovnak, hogy itt nem lesz még egy ’56. Amit júniusban megbeszélt Gorbacsov Helmut Kohllal, vagyis, hogy mindenki szabadon elhagyhatja az ország területét, ahol tartózkodik, úgy tűnt, hogy megvalósul. Később kiderült, hogy a magyarok ezalatt nem tudták, hogy egy gyenge Gorbacsov ül az erős Szovjetunió trónján, vagy egy erős Gorbacsov a gyenge Szovjetunióban. A magyar külpolitika nem tudta felmérni a helyzetet. Ezért is volt pofátlanság Horn Gyula részéről, hogy minden díjat besepert az akkori szerepléséért úgy, hogy ő mindvégig ellenezte az NDK-sok kiengedését. Mindenki egyetértett vele, kivéve Horn. Aztán mikor megtörtént az egész, ő lett hirtelen az élharcos. Az érdemeket könnyebb kiügyeskedni, mint azért teljesíteni.

(...)

– Ilyenkor amikor kimegy a helyszínre, a pozitív vagy a negatív érzések vannak inkább túlsúlyban?

 

Változó. Attól függ, hogyan ébredek. A napi politika és az élet hoz harminc év után is hideget-meleget. Mint minden nagy esemény, ez is sokakban ébresztget egészen különböző gondolatokat. Sokan úgy állnak hozzá, hogy ők a világ közepe. Megy az érdemháború. A szervezők, az akkori szervek és a politika is. Ebben nincs béke, harminc év elteltével sem. Két olvasata van a történteknek. A baloldal kezdettől fogva azt mondja, itt nem történt semmi. Minden parancs szerint zajlott. Itt nem volt áttörés, csak szépen átsétáltak az emberek. Ők valószínű másik filmet néztek… A másik oldal pedig elmondja, hogy a hős és bátor szervezők kényszerítették ki az áttörést. Az a törzsfőnök, aki velem szemben eljárást kezdeményezett, már az ötéves évfordulón kitüntetést kapott, a pikniken tanúsított humánus magatartásáért. Megy egyfajta érdemháború. Ez borzasztóan szórakoztató, ha az ember tudatában van a történteknek és azt tudja okmányokkal is bizonyítani.

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu