VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Rohadt alma? – Jeszenszky Zsolt Antall József védelmében vitába száll Mező Gábor kollégánkkal


Múlt héten a Polbeat-ben Borvendég Zsuzsanna, Dézsy Zoltán és Mező Gábor beszélgettek a rendszerváltás hátteréről, így újra aktuálissá vált Mező Gábor két hónappal ezelőtti írására a reakcióm, amit akkor szépen ellinkeskedtem… most viszont már nem úszom meg – írta a PestiSrácok.hu-nak Jeszenszky Zsolt, aki Antall József védelmében vitába szállt főmunkatárs kollégánkkal, A hálózat című rovatunk szerzőjével, több, a rendszerváltással és az állambiztonsági múlttal foglalkozó dokumentumfilm forgatókönyvírójával. Bár álláspontunk szerint bocsánatkérésre semmi ok, hiszen e cikkek és munkák Antall József személyére nem vetettek árnyékot, csupán reális képet igyekeztek rajzolni a rendelkezésre álló források és dokumentumok alapján, Jeszenszky Zsolt vitairatát változtatás nélkül közöljük.

Mind a beszélgetés, mind a cikk alapgondolata, fő mondanivalója teljesen jogos: ti. hogy egy nagyon is tudatosan lebonyolított folyamatról van szó, amelyben a Kelet-Európai kommunista (politikai) elit, a Nyugat-Európai (gazdasági) elittel összejátszva, oly módon mentette át a hatalmát, hogy nem csak a fontos gazdasági pozíciókat tartották/szerezték meg, hanem de facto a politikai irányítás is az ő kezükben maradt.

Magyarországon ehhez létrehoztak már korábban egy hangos látszatellenzéket, az SZDSZ formájában, amely miközben harsány antikommunizmust hirdetett, célja és feladata valójában az volt, hogy az egykori állampárttal (egyelőre még titokban) szövetkezve, a szerepeket egymás között leosztva, immáron a demokrácia díszletei között működtessék tovább közösen ugyanazokat a hatalmi hálózatokat.

Ebben a kérdésben nincs is vita. A hálózatok továbbélése tény, s miközben 1990 és 94 között, egy be nem kalkulált anomália, a választásokon a magyar nép által tanúsított váratlan „ösztönös bölcsesség” hatására a de jure politikai hatalom – egy időre – kicsúszott a kezükből (az MDF alakíthatott kormányt), azonban minden más, tényleges hatalmi pozíció (a kultúrától, tudománytól kezdve, a médián, a bíróságokon át az állami erőszakszervezetekig, stb., stb.) a posztkommunista baloldal és a vele szövetséges progresszív-liberális újbaloldal kezében maradt. (Majd pedig 1994-ben a politikai végrehajtó hatalom is visszatért hozzájuk.)

A NYUGAT IS ÍGY AKARTA

Mindez Nyugat-Európa nagy megelégedésére történt; az ottani nagyvállalatok jelentős új piacokat szereztek, ugyanakkor olcsó munkaerőhöz is jutottak, s nem kellett tartaniuk bármiféle velük szembeni korlátozástól, esetleges nemzeti érdekérvényesítéstől; a Moszkvától immár Brüsszel és Berlin felé forduló, a szervilitáshoz és a cserébe kapott elit pozíciókhoz szokott egykori vörösök gond nélkül vedlettek át liberálissá, demokratává, zölddé, stb., s rendelték alá ugyanúgy az ország, a társadalom érdekeit saját hatalmi ambícióiknak.

(...

)

Szóval nem csak az alapvetésekben, de a részletekben is igaza lenne Mező Gábornak – ha nem homályosítaná el az elméjét az Antall Józseffel szembeni zsigeri gyűlölet. Ki tudja, személyes sérelem, meg nem kapott pozíció okozta-e ezt a menthetetlen, az egyébként alapos, jól végzett kutatómunkát is sajnálatosan degradáló, irracionális sértettséget (bár gyanítom, ehhez túl fiatal), vagy örökletes-e a frusztráció. Nem tisztem megfejteni, s nem is releváns. Az eredmény szempontjából azért szomorú mindez, mert valóban pont úgy, ahogy egyetlen darab rohadt alma is képes tönkretenni egy egész kosárnyit, úgy vágja haza az egyébként helyes meglátásokat, következetes érvelést egy-egy súlyos tárgyi tévedés. Akaratlanul is a „jobboldal Ungváry Krisztiánja” lesz így belőle; utóbbi szintén nem lenne rossz történész, de mivel képtelen túllépni a zsigeri emócióin (az ő esetében pl. a Horthy Miklóssal szembeni gyűlöleten), s mindent ennek racionalizálásának, görcsös bizonyítási kényszerének rendel alá, nem csak hülyeségeket beszél, hanem már-már a történelemhamisítás határait súrolja.

ANTALLT NEM LEHET EJTŐERNYŐSKÉNT ÁBRÁZOLNI…