Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Nekünk két Mohács kellett

A nagyharsányi győzelem következménye az, hogy az oszmánok végleg elveszítették a Dunántúlt és Szlavóniát, nem volt többé esélyük Budára visszatérni – ám sajnos ennek az eseménynek az emléke jóval halványabban él a magyar köztudatban

 

Jó lenne, ha a keresztény győzelemmel záruló „második mohácsi csatának” is lenne helye a magyar történelmi emlékezéskultúrában – mondta lapunknak Hóvári János történész, turkológus, a Károli Gáspár Református Egyetem docense a mohácsi csata évfordulója alkalmából.

 

– Mi a jelentősége az 1526. augusztus 29-i dátumnak a magyar történelemben?

 

– Tragikus sorsforduló, egyben szimbóluma a „magára hagyott magyarság” idejének, amelynek szálai egyébként napjainkig nyúlnak. Csakhogy ezzel szembe állítható a magyarság ellenállási és túlélési képessége, amely sokkal jobb volt, mint ahogyan a mai közgondolkodás véli. A 16–17. század vérzivatarait kihevertük, s a 18. század fejlődésünknek igen fontos és eredményes időszaka volt, amely a „nemzetemelő” 19. századot megalapozta. Mohács emellett a magyar hősiességről is szól, sőt, nem csak a mi tragédiánk, hiszen legalább hatezer cseh-morva gyalogos esett el a csatatéren, akik eleinkkel harcoltak. A középhatalom Magyar Királyság egy világbirodalom haderejével került szembe, és a katonai, majd politikai vereség után kellett őseinknek a bajból kivezető reálpolitikai utat találnia.

 

– A napokban jelent meg a Magyar Naplóban egy esszéje, amely a második mohácsi csatát állítja szembe az 1526-os ütközettel. Mi volt a második mohácsi csata?

 

– A mohácsi ütközethez közel, a mai Nagyharsánynál zajlott le 1687. augusztus 12-én a hazánk felszabadulásáért küzdő, Habsburg vezetésű nemzetközi haderő egyik legnagyobb összecsapása az oszmánokkal. Ezt már pár évvel az esemény után második mohácsi csatának nevezték. Sokkal nagyobb volt az elsőnél. Az itteni győzelem következménye pedig az, hogy az oszmánok végleg elveszítették a Dunántúlt és Szlavóniát, nem volt többé esélyük Budára visszatérni. Sajnos ennek az eseménynek az emléke jóval halványabban él a magyar köztudatban, holott a török utáni élet kezdetét jelentette. 1526 hősei előtt csak tisztelegni tudunk, 1687 hőseinek azonban örülni, sőt akár vigadni is. Jó lenne, ha a második mohácsi csatának is lenne helye a magyar történelmi emlékezéskultúrában.

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu