VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

NYELVHELYESSÉGI KISOKOS – a nyelvi eszmény jegyében. (49) HELYESÍRÁS. Elvek


Nyelvhelyességi kisokos

A helyesírás nem tartozik a nyelv lényegéhez, de jó esetben a megértés és a nyelvőrzés szolgálatában áll. Célja, hogy szövegeink nagyjából egységesen képeződjenek le, hogy könnyen, gördülékenyen tudjunk olvasni, és mindenki ugyanúgy értse a leírt mondanivalót. Az íráskép visszahat a kiejtésre is.

A magyar helyesírás viszonylag észszerű, de vannak benne a szokáshoz igazodó vagy éppen önkényes elemek is. Itt csak az értelem szempontjából fontos helyesírási kérdésekkel foglalkozunk.

A magyar írás alapvetően hangjelölő: egy hangnak egy betű felel meg (némelyik betű két jegyből áll, sőt egy, a dzs háromból). Fontos megjegyezni, hogy hangon nem a hangzót, a tényleges megvalósulást értjük, hanem jelhangot (fonéma), vagyis a tudatunkban levő, jelentés-megkülönböztető szerepű hangot. (A hangok eseti megvalósulását csak a nyelvjáráskutatás és a beszédtudomány jelöli.) Azt írjuk, amit hallunk, hacsak más szempont nem keresztezi ezt az elvet.

A hagyomány csak a személynevek írásában és az ly betű használatában érvényesül. Az ly valamikor önálló hang volt, de ma már legfeljebb halvány nyelvjárási nyomai vannak. A köznyelvben és a legtöbb nyelvjárásban azonos a j-vel, némelyik nyelvjárásban az l-lel. Írásban is igen kevés szóban van jelentés-megkülönböztető szerepe. A helyesírás egyelőre ragaszkodik hozzá, de semmiképpen sem kellene a legsúlyosabb hibának tekinteni, ha valaki eltéveszti.

Nagyobb jelentőségű a szóelemző írásmód. Az összeépített szóelemek betűit nem változtatjuk meg csak azért, mert kényelmesen ejtve őket a beszédben más hang keletkezik belőlük (összeolvadás, teljes és részleges hasonulás). Pl. botja, adja, menj, följebb, látszik, nagyság, vadszag, egyszerű, anyja, önmaga, cukrászda, kapzsi, habcsók stb. Csak akkor nem írjuk elemezve a szót, ha olyan lényeges változás következik be a toldalékolásban, hogy a találkozó szóelemek eredeti betűi egybeolvasva nem adják ki a ténylegesen megvalósuló hangot. pl. az+hoz=ahhoz, hal+val=hallal, hasson (>hat).

A hibák abból származnak, hogy nem mindenkinek egyforma az ejtése, a hallása és az elemzőkészsége. Leírnak például ilyesmit:

• ébrezd fel, kényesztet

ébreszd fel, kényeztet

Az elhomályosultnak tekintett származékokat kiejtés szerint javasolják írni. Kinek elhomályosultak, kinek nem. Például a kesztyű, a küszködik sz-szel íratik, pedig nyilvánvalóan a kéz, illetve a küzd származékai. A kisebb, mivel a kis származéka, egy s-sel írandó, a frissesség, bölcsesség viszont két s-sel, pedig nincs frisses, bölcses, csak friss és bölcs, az e csupán betoldott, ejtéskönnyítő magánhangzó, a képző pedig a -ség. (Régebben mindkettőt egy s-sel írták, a frissességet a 11. kiadásban igazították a kiejtéshez, a bölcsességet már előbb.)

(...)

A teljes szöveg itt tölthető le.

(folytatása következik)

Előző részek:

1) Előszó. Bevezetés

2) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Alárendelés – mellérendelés, álmellékmondatok

3) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Idegenes kiemelés

4) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A vonatkozó névmási kötőszók

5) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Fölösleges rámutató szó

6) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Jelzőnek álcázott mellékmondat

7) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Szórend(etlenség)

8) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A -nak/-nek hiánya

9) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A birtok és birtokos egyeztetése

10) A MONDAT ÉS RÉSZEI. A ragozott főnévi igenév egyeztetése

11) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Időegyeztetés függő beszédben

12) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Jelzői értékű határozó

13) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Az igekötő "válópere"

14) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Szenvedő szerkezet(ek), pótlékok, babonák

15) A MONDAT ÉS RÉSZEI. Ikes ragozás

16) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Tévesen használt igealakok

17) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Régies ragozási formák

18) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Az igekötők "cserélgetése" 19) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozatlan névelő (egy)

20) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. A határozott névelő (a, az)

21) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Névmások

22) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Hogy

23) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Csak egy betű?

24) SZAVAK ÉS HASZNÁLATUK. Egyéb tévesen használt szavak; A szavak „használati utasítása"