Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Ideológiai harc folyik a család intézménye körül – Emilie Kao a Mandinernek

 

A hatvanas évek szexuális forradalma aláásta az apai és anyai szerepeket, egyre nagyobb a csonka családok aránya, ahol bizonyítottan nagyobb arányban kerülnek hátrányos helyzetbe az így felnövő gyermekek. Emilie Kaóval, az amerikai Heritage Foundation vezető munkatársával beszélgettünk az új ideológiai és gendervitákról.

 

 

Emilie Kao az amerikai Heritage Alapítvány Richard and Helen DeVos Központja a Vallásért és a Civil Társadalomért igazgatója. A Harvard Egyetem jogi karán végzett, majd nemzetközi emberi jogot tanított a George Mason Egyetem jogi karán. Kutatási területe a vallásszabadság, 14 éven át ügyvédként tevékenykedett az ezen a jogterületen történt jogsértési perekben. Az amerikai külügyminisztérium jogászaként több kontinens vallási üldözötteinek ügyét képviselte, és dolgozott az ENSZ-nek is.

 

***

 

– Van egy késztetés a keresztény kulturális gyökerű országokban, hogy az állam is támogassa a család és a házasság intézményét, illetve a gyerekvállalást. - Miért ez a sürgetés? Mi a baj a társadalmakban?

 

– Az Egyesült Államokban egy mély ideológiai küzdelem zajlik a család intézménye körül. Egyébként már évtizedek óta tart, a feminista mozgalommal kezdődött. A '60-as évekbeli úgynevezett szexuális forradalom megfosztotta addigi tekintélyüktől az apai és az anyai szerepeket, a nőket pedig arra tanította, hogy ha korán megházasodnak és anyákká válnak, akkor lemaradnak az oktatás és a karrier területén. És természetesen ebből a mozgalomból nőtt ki a szabad nemi irányultság, a gender-identitás ideológiája.

 

– A hagyományos intézmények megerősítésére történő állami beavatkozások egy ellen-mozgalom lépései?

 

– Nem tudom, de mindenképpen hatékony jogszabályi védelmezői a házasságnak és a családnak. Az előbb említett mozgalmak erősek, és vannak nyugati országok, amelyek kemény politikai nyomást gyakorolnak, hogy a jog megváltoztassa a házasság és a család hagyományos definícióját. A jelenlegi jogi gondolkodási trend alapján az emberi jogok átalakulóban vannak, a bírósági gyakorlat pedig a nagy emberi jogi egyezmények – az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata vagy az amerikai alkotmány – szövege helyett egyre inkább egy kulturális konszenzusra figyel az ítéletalkotásban. Meg kell nézni, hány európai ország építette már be jogrendjébe az azonos neműek házasságának intézményét, arra hivatkozva, hogy ez egy új emberi jog. De a valóság az, hogy ezek mesterséges jogi fabrikációk, amelyek nem többet, csupán ezen csoportok politikai, kulturális szemléletét tükrözik.

 

– Milyen motivációk állnak az egyetemes emberi jogi rendszer határainak feszegetése, megváltoztatása mögött?

 

– A hagyományos emberi jogi koncepció az emberi méltóságból indul ki. A II. világháború, különösen a holokauszt szörnyűségei felerősítették ennek jelentőségét. A jelenlegi szándék azonban az emberi jogok radikális kiterjesztésére irányul, az egyén autonómiájára hivatkozva. És fő csapásiránya a szexuális irányultság szabad megválasztásának joga, a gender-identitás joga – az LMBTQ-mozgalom a nemi autonómiáról szól. És ilyen radikális jog az abortuszhoz való jog is, minden körülményre tekintet nélkül. Ennek a szemléletmódnak a középpontjában az egyén autonómiája áll,ez az ideológia áll a mozgalom mögött, és ez a jelenség nagyon sokat árt a házasság és a család intézményének.

 

– Ön szerint mi az oka annak, hogy homoszexuálisok ugyanazokat az intézményeket akarják kivívni maguknak, mint amelyek történelmileg, hagyományosan heteroszexuális kapcsolatok legalizálására alakultak ki? Miért nem megfelelő az élettársi viszony?

 

– Mert azt szeretnék, ha mindenki egyenjogúnak fogadná el az ő véleményüket a házasságról. A melegfelvonulások, a Pride utcai demonstrációinak fő célja, hogy bemutassa: mindenki egyetért a nemi irányultság szabad választásának, a gender-identitásnak az eszméjével. És szerintem ugyanez a törekvés hajtja őket, amikor a jogalkotókra gyakorolnak nyomást: hogy ez az igény megjelenjen a jogszabályokban, az állami politikai célkitűzésekben. De az ő házasságról kialakított koncepciójuk homlokegyenest más, mint az a házassági intézmény, amely az emberiség történelmében az évszázadok alatt kialakult.

 

– És mi van akkor, ha két alapvető jog ütközik egymással? Vegyünk egy amerikai példát: egy keresztény cukrász vallási meggyőződése miatt nem akar megsütni egy olyan esküvői tortát, amelyen két azonos nemű marcipánfigura csókolózik. Melyik jog az erősebb?

 

– A vallásgyakorláshoz való jog az amerikai alkotmány része, a nemi irányultság megválasztásának joga, a diszkrimináció tilalma azonban nincs benne. Ezeket szövetségi állami szintű törvényekben határozták meg, vagyis még szövetségi szinten sem jelentek meg. Az alkotmányos jog mindig erősebb, mint a szövetségi, de az utóbbi jogok követelése mögött nagyon erős kulturális, politikai lobbierők vannak. Sok bíró az ítélkezési gyakorlatában vitatott esetekben a melegjogi követeléseknek kedvez, ideológiai szimpátiából, ezt egyre többször látjuk. Az esküvői tortás példa esetében: ilyenkor diszkriminációra szoktak hivatkozni, pedig ez nem az. A diszkrimináció az, ha én keresztény cukrászként be sem engedném a homoszexuális párt a cukrászdámba, az összes szolgáltatást megtagadnám tőlük. De itt olyan termék előállítását követeli a pár, amely a cukrász vallásszabadságát sérti.

(...)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu