VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Ahogy nincsen reformnáci, úgy reformkommunista sincs – Lezsák Sándor a Mandinernek


Miért maradt el az elszámoltatás? Ki volt az MDF „színes eminenciása”? Az első Antall-kormány korlátozott lehetőségeiről, Konrád György szerepéről és Szűrös Mátyás felelősségéről is beszélt lapunknak Lezsák Sándor, az MDF alapítója.

A harminc évvel ezelőtti rendszerváltás kapcsán beszélgettünk a korszak fontos szereplőivel, így Thürmer Gyulával is, aki szerint a Grósz-féle irányvonalnak már nem volt ereje végigvinni a rendszer reformját, ez vezetett annak bukásához. Ön hogy látta ezt a formálódó ellenzék oldaláról?

– Kezdjük ott, hogy az én értelmezésem szerint a rendszerváltozás nem 30 éve kezdődött, hanem 1956. október 23-án, amikor utcára robbant a kommunista-szocialista rendszer elleni tömegmozgalom, amely néhány óra múlva fegyveres harcokba torkollott. A szovjet tankok eltaposták a szabadságharcot, de a megtorlással párhuzamosan búvópatakként élt a függetlenség vágya, Bibó szavaival: a szabadság kis köreiben. Sokan voltak olyanok, akik szerint belülről lehetne átalakítani a rendszert, őket nevezték később reformkommunistáknak. Ezt a kifejezést abszurdnak tartom, mert ahogy nincsen reformnáci, úgy reformkommunista sincs.

Ahogy tojásrántottából nem lehet tojást csinálni, úgy kommunizmusból sem lehet kapitalizmust. II. János Pál pápa mondata sokszor visszhangzott bennem: „A kommunizmus bukása még nem igazolás a kapitalizmus gátlástalanságaira.” Az én politikai világom egy korszerű harmadik út, amelynek alapja a keresztény népi-nemzeti mozgalom, programja pedig a kétharmados parlamenti többséggel 2011 áprilisában elfogadott új alkotmányunk, Alaptörvényünk.

– A rendszerváltás történetében továbbhaladva a köztársaságot kikiáltó Szűrös Mátyást is megszólaltattuk, aki úgy vélekedett, hogy neki nincs történelmi bűne, és nem lehet egy kalap alá venni a Párt belső körének tagjait azokkal, akik mondjuk a külügyi vonalon dolgoztak. Szűrös vagy mondjuk Pozsgay tekinthető felelősnek az elmúlt rendszerért?

– A felelősségre vonás elmaradt, és ennek egyik oka, hogy 1990-ben nem volt kétharmados parlamenti lehetőségünk. A KDNP-vel és a kisgazdákkal alkotott törékeny többségünk a rendszerváltoztató törvények meghozatalára is alig volt elég. Sokszor születtek csonka törvények is. Pozsgay Imrével és Szűrös Mátyással kapcsolatban elfogult vagyok, hiszen életre segítették a már-már csapdába szorított rendszerváltoztató történelmi lehetőségeket.

Pozsgay Imre a rendszerváltás nagy vesztese, de a történelem győztese: olyasmit tett, amit más nem tett meg helyette. Szűrös Mátyást is igazolta a történelem.

Az első szabadon választott parlament ikonikus figurája, Király Zoltán úgy fogalmazott lapunknak, hogy a rendszerváltás kisiklott, amikor a négyigenes népszavazás eredményeképp Göncz Árpád lett a köztársasági elnök. El lehetett volna ezt kerülni?

– Ma is úgy látom, hogy nem lehetett elkerülni. Erősebb volt nálunk a tengerentúli támogatással is bíró SZDSZ. Gondolja el, hogy Kohl kancellár külügyminiszternek Horn Gyulát javasolta! Antall miniszterelnök úr ezt határozottan elutasította. Ezt el tudtuk kerülni.

(...)

– Bíró Zoltánról, az MDF alapítójáról viszont köztudott volt, hogy a kommunista kormányzatban magas pozíciót viselt. Hogy lehetett akkor a Fórum egyik alapítója?

– Bíró Zoltán Pozsgay minisztersége idején rövid ideig volt főosztályvezető a kulturális tárcánál. Ez az idő oázist jelentett a magyar kultúrában. Olyan emberek álltak mellette, mint Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Csurka István vagy Kiss Gy. Csaba. Többekkel együtt kezdeményezője a Bethlen Gábor Alapítványnak, a Hitel című folyóiratnak, egyik támogatója volt a Fiatal írók 1979-es lakiteleki találkozójának. Évtizedes küzdelem után jutottunk el az 1987-es Lakiteleki Találkozóhoz. Bíró Zoltán nem szürke, hanem színes eminenciása, vezetője volt az MDF-nek. Politikai ritmusérzéke sokat jelentett az MDF formálásában. Az alapítókat én politikai aranycsapatnak nevezem, ők pedig Bíró Zoltán, Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Csurka I