VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A hűségükért kellett meghalniuk


A tizenhármakat, az 1848–49-es szabadságharc hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei 170 éve, Aradon. Október 6. emlékezete mélyen bevésődött a nemzeti öntudatba, a magyar emberek szívében kitörölhetetlen örök nyomot hagyva.

Tizenkét tábornok és egy ezredes került osztrák fogságba: Knézich Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Láhner (Lahner) György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos – ők azok a nemzeti hősök, akiket az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégeztek.

Hárman golyó által, a többiek bitón lelték halálukat. A kivégzések helye hosszú ideig szigorúan ellenőrzött katonai terület maradt. Majd 1867-ben országos dalos találkozót tartottak Aradon, ekkor támadt valakinek az az ötlete, hogy koszorúzzák meg a kivégzés helyét. Egy aradi asztalosmester és felesége egy tizenhárom ágú eperfa minden ágára ráírta a tizenhárom vértanú nevét. Az eperfa elhelyezése után elénekelték a Szózatot, majd mindenki elvitt az eperfából egy kis emléket. Az aradiak körében is gyorsan híre ment a frissen felállított emlékhelynek, és estére az eperfából már semmi nem maradt. Ezután három év telt el, majd 1870-ben egy volt negyvennyolcas honvéd százados téglalap alakú emlékkövet helyezett el, amelyen csak a kivégzés dátuma szerepelt. Ez állt ott 1880-ig, amikor az aradiak egy budapesti kőfaragó műhelyből megrendelték a mai obeliszk alakú emlékművet. Felállítása után a Vesztőhelyen emlékeztek meg a vértanúkról.

Az utolsó mondataikkal emlékezünk róluk.