Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Harangzúgás, Őszülés, Hordozó (Gavallér János három új verse)

Álmomban, oly halkak a lépteid,

alig észrevehetően, mint az angyalok,

átsuhan rajtam az üstökös gondolat

és meztelenül ott maradok a lehetetlen határán,

bizonyosság gyanánt ködbe fúl a valóság.

Tétován várom a folytatást, ami nincs.

Az üzenetfoszlány láncszemei

tiszták, halványak, rozsdás aranyrögök,

csiszolt, csiszolatlan kristályok.

Légies tánccal, zeneöleléssel

a néma fényorgia kézen fog

és vezet, szédít, elvarázsol:

(...)

....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

 

Gavallér János

 

Harangzúgás

 

 

Álmomban, oly halkak a lépteid,

alig észrevehetően, mint az angyalok,

átsuhan rajtam az üstökös gondolat

és meztelenül ott maradok a lehetetlen határán,

bizonyosság gyanánt ködbe fúl a valóság.

Tétován várom a folytatást, ami nincs.

Az üzenetfoszlány láncszemei

tiszták, halványak, rozsdás aranyrögök,

csiszolt, csiszolatlan kristályok.

Légies tánccal, zeneöleléssel

a néma fényorgia kézen fog

és vezet, szédít, elvarázsol:

Úgy érzem, mégis létezel valahol,

valahol mélyen bennem elásva,

mikronizált Istenként bujkálsz!

Kedvedre játszol örömmel, ürömmel,

s utánad üres igazán az óriás csarnok:

Némán zúgnak a harangok.

 

2019.10.15.

 

 

Őszülés

 

Dívák nagy-estélyiben járnak

oly kecses magabiztossággal,

ahogy az őszi nap sugara

füröszti a haldokló tájat.

Annyi bók, becéző szó nincs is,

amennyi dicséret-pusmogás

keringőzik minden levéllel

végbe száguldó halálútján.

Mint holt szerelmesek utolsó

csókja, mámor-ittas a halál.

Gyorsuló napragyogás oson.

Csalogat az ősz. Csend stimulál.

Szerelmesek az elmúlásba

a vágyak. Fáradt tobzódásba

öregedett a nyár.

 

2019.10.15.

 

 

Hordozó

 

Batyum tán örök-ólomérzés,

mégis pumpálja erőm, vérem

mammonvágy feneketlen kútját.

Hordom, nihil-nagyurak álmát.

 Belém bújt e féreg-kisördög.

Motyog, pusmog, folyton sündörög.

Még, még, még! Súlya a sorsnak nő.

S mint préselt szív, visszhangzik a kő.

Több ezeréves vágy-motyogás

visszhangja szorong a batyumban.

Sületlen fülekben kótogás,

ökrös szekér zakatolás.

 

Vasorrú bába, szirénének

kényszer-mosolya vonszol, Isten.

Még, még, még! Súlya a sorsnak nő.

S mint préselt szív, visszhangzik a kő.

 

2019.10.18.

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu