Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Ha laza f*szi vagy, megnyerted a fiatalokat!

Tordai, Jakab, de már Gyurcsány is felismert egy újfajta korszellemet, és egyelőre bejönni látszik nekik, hogy az élére álltak. Vajon megengedhető-e 2019-ben leírni a címben szereplő kifejezést? Határeset, de talán már igen. Azért határeset, mert a média sok más funkciója és missziója mellett mintát is kéne nyújtson. Meg is tesszük, ahol csak lehet. PC-skedünk, modoroskodunk, szóvirágokkal írjuk körbe a súlyosabb állítások jelzőit, igyekszünk megfelelni, de megváltozott a világ.

 

Mindeközben egy másik, mintaként küldetést teljesítő hivatás egyik tagja „A Lónak a fa***t” táblát emelget az Országházban, megtestesítve ugyan a köznyelvet, de aláásva egyúttal a parlament tekintélyét (már ami abból megmaradt miattuk 2019-re). Na, és itt kezdtem el gondolkozni. Beszélek-e magam is így a barátaimmal? „Mi az, hogy?! Nagyon is!” A parlamenti padsorok közé való? Nem. A médiába való? Ízléssel igen, de amúgy általában nem. Azonban, ha a politikusi szakma alulról verdesi azt a listát, mely lista a szakmák bizalmi indexét hivatott rangsorolni, és melynek tetején jellemzően a tűzoltó és az orvos, alján pedig az ügyvéd és a politikus áll, akkor ehhez a verbalitáshoz fognak nyúlni, ugyanis nincs semmi vesztenivalója egy ellenzéki politikusnak. És akkor megállapíthatjuk, hogy ma már esély sincsen permanens teljesítménnyel, szisztematikus munkával, néha hibákkal rendelkező, de alapvetően jobbító szándékú országépítéssel egy kormánypárti politikusnak maga mellé állítani a fiatalokat, illetve azok egy nem lebecsülendő hányadát.

 

Felnőtt a rendszerváltás után születettek első generációja. Nem néznek tv-t, nem olvasnak print lapokat, nem hallgatnak rádiót. Már a zene miatt sem, mert lemezeket se vesznek, már le sem töltenek, hanem online platformokon tanyáznak. Az elsődleges és szinte egyetlen hírfogyasztási csatorna az okoseszközükön van, azaz telefonon, tableten, sőt már a karórájukon fut végig az ingerküszöbüket elérő hírek sora, melyeket válogatás nélkül zabálnak, mindegy, hogy valódi vagy fake news-e az a news. Forráskritikát várunk el a médiafogyasztóktól? Ugyan! Remélem, nem lóg bilibe a kezünk!

 

A mai húszas-harmincasok ugyanolyan rezgéssel fogadnak be egy aranyos állatos videót, egy kihagyott tizenegyest, egy ismeretterjesztő anyagot a nutella pálmaolaj-tartalmáról, mint egy bármilyen előjelű politikai performanszot. Eddig azt sejtettük, hogy utóbbi nem hatja meg őket annyira, hogy abból kifolyólag rögtön urnához is vonulnak, de tévedtünk. Woody Allen ’77- es klasszikusában, minden idők egyik legjobb filmjében, az Annie Hallban cinizmussal emeli jelenetbe a sekélyességet. És ez a sekélyesség a modernkori ember sajátja. Velünk van generációk óta, és egy relatív jólét még inkább felerősíti sokakban, köztük sok fiatalban a nemtörődöm sekélyesség hitvány érzését.

 

Szokták mondani, hogy választásokat nem a hithű vagy éppen a proteszt szavazók, hanem a bizonytalanok döntik el. A bizonytalanok népes táborát pedig elkezdte gyarapítani a fenti fiatalok tábora, azaz a „tökmindegy”-esek, a „nem érdekel”-esek, a „majd lesz valahogy”- osok és a „pont leszarom”-osok. Őket hogyan lehet megszólítani? Megoszlanak a vélemények, de a következők kombinációjával leginkább: humorral, önkritikával, botránnyal, fetrengéssel, nagypofájúsággal, vagabundsággal, ájtatossággal, következetlenséggel, szemtelenséggel, illetve trágársággal.

 

(...)

 

Gyurcsány lett a fiatalok új sztárja a neten (forrás: nyugatifeny.hu)

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu