Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Hang a föld alól (Benke László verse Nagy Imréről)

Ahogy tekergetem

fáradt nyakcsigolyám,

nem is olyan mélyen,

hallom, ahogy ropog.

Fölsejlik, emlékszem:

a hóhér markában

roppant ilyen szépen.

Nem kiáltottam fel?

Nem is emlékszem.

Az undor fogott el.

Kivert a verejték,

ahogyan hátulról

a lécen átölelt.

A nyári hõségben

büdös volt a karja,

 izzadt, mint a barom.

(...)

.......................................................................................

.......................................................................................

Benke László

 

Hang a föld alól

 

 

Ahogy tekergetem

fáradt nyakcsigolyám,

nem is olyan mélyen,

hallom, ahogy ropog.

Fölsejlik, emlékszem:

a hóhér markában

roppant ilyen szépen.

Nem kiáltottam fel?

Nem is emlékszem.

Az undor fogott el.

Kivert a verejték,

ahogyan hátulról

a lécen átölelt.

A nyári hõségben

büdös volt a karja,

 izzadt, mint a barom.

 De azért a nyakam

gyorsan és ügyesen

 végleg kicsavarta.

Szívemre figyeltem,

 nem felejtem soha:

vert, aztán csak megállt.

Kicsit még remegett.

Milyen rémült szemmel

álltak körülöttem

a sötét angyalok!

Megvetettem õket,

 lelkem szinte örült.

Nem kértem kegyelmet.

Letettem a nemzet

kezébe sorsomat.

Azon járt az eszem,

Uram, te tudhatod,

hogy az én népemnek,

ami tõlem telik,

fölemelt fejemmel

még valamit adok.

Majd azután kicsit

kényelmesebben is

kinyújtózhatok.

 

 

Forrás: Benke László: Veszteség c. verseskötete, http://mek.oszk.hu/11300/11331/11331.pdf 

 

A költővel készült beszélgetés – egyebek között erről a verséről is – itt tekinthető meg:

 

Tovább a vershez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu