Tudniillik Orban Lajos lett a miniszterelnökünk...
– Bocsánat, olyan furcsa az akcentusa. Ön milyen nemzetiségű?
– Magyar vagyok.
– Áááá… Magyarország! Balaton, gulyás, Bukarest.
– Budapest.
– Tessék?
– Budapest, nem Bukarest. Bukarest Románia fővárosa, Magyarországé Budapest.
– Hm, tényleg? Akkor elnézést. Szóval, akkor az ön fővárosa – hogy mondta?... értem – Budapest.
– Nem. Az én fővárosom Bukarest.
– De hát most mondta, hogy magyar, a magyar főváros pedig – hogy is? ja, igen – Budapest.
– Valóban, de én Romániából származom, erdélyi magyar vagyok.
– Milyen?
– Erdélyi. Az egy terület, viszonylag sok magyar él ott. Trianon miatt van.
– Tirana, az nem albán?
– De, Tirana albán, viszont én Trianont mondtam.
– Aha. És az illető magyar vagy román?
– Az egy kastély Franciaországban.
– És amiatt él sok magyar Romániában… Hát, érdekes, akkor mindegy is. Pedig szívesen politizáltam volna. Kevés európai politikust ismerek, de erről az Orbánról már hallottam. Tehát önnek nem Orbán a miniszterelnöke?
– De igen.
– Ne haragudjon, ne járassa a bolondját velem, az imént mondta, hogy ön romániai.
– Így is van.
– De akkor hogy lehet a miniszterelnöke Orbán? Orbán nem a magyar miniszterelnök?
– De igen, ám időközben a román miniszterelnököt is Orbannak hívják.
– Egyesítette a két országot?
– Nem. Ez egy másik Orban. Most választották meg.
– Kezdek összezavarodni. Orbán az a tömzsi, őszülő, de úgy általában a politikusokhoz képest fiatalember?
– Ahogy vesszük. 56 éves.
– Mármint a magyar Orbán?
– Igen. 1963. májusi.
– És a másik?
– 1963. májusi.
– 1963 májusában nem a magyar Orbán született?
– De.
– És mikor született a maga miniszterelnöke?
– Mondtam már: 1963. május. Mindkettő akkor született.
– És mindkettő Orbán?
– Igen.
– És mindkettő Bukarestben székel.
– Nem, a magyar Budapesten.
– Igaz, megint elrontottam. Szóval Budapest, Bukarest. Orbán, Orban. ’63. ’63. Nem lehet könnyű kiigazodni, de gondolom, ön mindkettőt jól ismeri.
– Csak az egyiket.
– A románt?
– Nem, a magyart. Kíváncsiságból el szoktam menni Tusnádfürdőre meghallgatni. Meg ne kérdezze, Tusnádfürdő egy helység.
– Magyarországon.
– Nem, Romániában. Itt szokta elmondani évente a legfontosabb politikai üzeneteit.
– Orbán?
– Igen.
– A magyar?
– Igen.
– Romániában?
– Igen.
– Már fáj a fejem. És miről szokott beszélni?
– Leginkább a nemzetállamokról.
– Az úgy nagy vonalakban mit jelent?
– Hát, hogy egy etnikum és egy állam határai egybeesnek. Egyszerűbben: minden népnek joga van saját államra, de az csak az övé, mások meg menjenek a saját népük államába.
– Ezt a magyar Orbán mondja?
– Igen.
– Romániában.
– Igen.
– De akkor a románoknak, ugye?
– Nem, magyarok előtt szokott beszélni.
– És azok mit csinálnak vele? Megkövezik?
– Nem. Meg szokták tapsolni.
– Na, jó. Ön hülyül. Én békés ember vagyok, de most azt mondom, hogy menjen a ..................... Felőlem románba, magyarba, abba az Orbánéba, amelyikbe óhajtja, és hogy melyik Bukarestben, azt majd eldönti.