Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

PREMIER EDÓBAN

 

A színpad díszítését Hokuszaira bízták

Ismerve a darabot, rögtön munkához látott

A történetben egy éjjel Edóra támadnak

....

a rémek, földúlják a várost, és csecsemőtől

a vénasszonyokig, ölik, pusztítják a nőket

hogy szakadjon meg az élet, vesszen el a város

....

Mert ölelgették a bűnt, s megvetették a békét

Megrontották a természetet, sokat hazudtak

Nem tisztelték az életet, a nagylelkűséget

...

Deli Mihály

 

PREMIER EDÓBAN

 

 

A színpad díszítését Hokuszaira bízták

Ismerve a darabot, rögtön munkához látott

A történetben egy éjjel Edóra támadnak

 

a rémek, földúlják a várost, és csecsemőtől

a vénasszonyokig, ölik, pusztítják a nőket

hogy szakadjon meg az élet, vesszen el a város

.

Mert ölelgették a bűnt, s megvetették a békét

Megrontották a természetet, sokat hazudtak

Nem tisztelték az életet, a nagylelkűséget

 

Azonban Icsi, a szamuráj, szerelmét védve

szembeszáll a szörnyekkel / tudja, hogy a pirkadat

győzelmüket hozza, addig kell végezni velük

....

különben fekete éjszakákon visszatérnek

nem irgalmaznak / örökös sötétséget hoznak

Edóban nagy izgalommal várták a premiert

 

Híre ment, hogy Hokuszai mozgó díszletei

és különleges fény játékai kivívhatják

a rémek bosszúját, és rátámadnak az esti

 

bemutatóra / a nézőtér lázasan izzó

kíváncsisággal zúgott / az alkonyat parázsló

fáklyákat lobbantott / a zenekar baljóslatú

 

zörejekkel hangolta a feszültté váló és

elbizonytalanodott közönséget / a színpad

mélyéről ezer ragadozó madár tört elő

 

Véres tollak szállingóztak a kavargó szélben

A nézők felugráltak, kiabáltak, sírtak és

jajongtak / és mintha a föld is megmozdult volna:

 

szikrát hányva lángnyelvek robbantak a magasban

Már-már pánikká fokozódott az izgatottság

amikor a füstös homályból előtűnt Icsi

 

a hős szamuráj / a fiatal színész növendék

megtévesztő azonosulással  játszotta

szerepét, idézve Anada, a győzhetetlen

 

szamuráj emlékét / a nézőtér visszafojtott

remegéssel követte a kiszámíthatatlan

eseményeket / Hokuszai hatásosan bánt

 

az árnyakkal, tükrökkel, tüzekkel, függönyökkel

A harc csúcspontján a rémek tombolásba kezdtek

a nézők a kijáratot keresték / a színház

 

csatatérré vált / poklok örvénylő torka megnyílt

a szenvedők válogatás nélkül hullottak a

mélybe / vakon botlott az irgalom fénye / Icsi

 

szinte elveszett / Hokuszai fegyelmezetten

állt a háttérben / eddig minden terv szerint haladt

Ám ekkor a nézők közül kiemelkedett egy

 

alak / hirtelen döbbent csend támadt, a zenekar

üresen csengett-bongott, elhalkult / a kulisszák

és az állványok árulkodóan nyikorogtak

 

Icsi karja megállt a levegőben / „Anada!” –

zúgott tompán a tömeg / s a legendás szamuráj

már a színpadon állt / fényes kardja megvillant és

 

nem tétovázott, rárontott a papírszörnyekre

pillanatok alatt összetörte, szétvagdosta

Hokuszai díszleteit, óriás képeit

 

Moccanni sem mertek, némán várakoztak míg a

lassuló, művészi kardcsapások megnyugodtak

Anada fenséges mozdulattal a tokjába

 

csúsztatta fegyverét / hátsó sorokból úgy látszott

megtántorodik, pedig inkább kihúzta magát

és büszke léptekkel eltűnt a romhalmaz mögött

 

Izgatottan sugdolództak / néhányan a félbe-

vágott előadást éljenezték / zavarodott

feszültségben, nyugtalan lélekkel tértek haza

 

Hokuszai bölcs fájdalommal felmérve a kárt

Anada nyomába eredt / otthon nem találta

de emlékezett egy régi találkozásukra

 

a kikötőben / ott szeretett ülni, egy villám-

ütött cseresznyefának dőlve / le is rajzolta

őt a fa alatt / könnyen rátalált a sötétben

 

A fa, kiheverve a villámcsapást, virágba-

borulva világított Anada fölött / alig

élt / kardját mellkasához szorítva, elhalóan

 

súgta: „Te vagy, Kacusika?” – „Én vagyok, szamuráj”

„Látod, becsaptál engem, nagy, hamis művész vagy te”

„Ez csak játék, a valóságban te vagy a nagyobb”

 

ANADA              Ki tudja, mi a valóság, Kacusika?

HOKUSZAI        Az élet a valóság

ANADA              És az álmaid, a fantáziád, nem valóság?!

HOKUSZAI        Másolatok

ANADA              Mégis életre kelnek

HOKUSZAI        Velünk együtt meghalnak

ANADA              Akkor velünk maradnak!

HOKUSZAI        Nem tudjuk

ANADA              Dehogynem

HOKUSZAI        Önmagunkkal hadakozunk

ANADA              Mert nincs rendben bennünk valami, bűnösök vagyunk

HOKUSZAI        Ez ellen küzdünk mindannyian

ANADA              Nekem nem sikerült

HOKUSZAI        Mi a bűnöd, szamuráj?

ANADA              Elhagytam az asszonyomat, kárhozatba taszítottam.                                                                       Fontosabb volt a harc, a dicsőség, a hiúság, a hősiesség.

                          Nem tudtam megvédeni őt

HOKUSZAI        A városért vívtál, miértünk!

ANADA              Megmentettem a bűnt a bűnhődéstől

HOKUSZAI        A szenvedés kiveti magából

ANADA              Megöltem a becsületemet

HOKUSZAI        Visszaszerezted a városét

ANADA              Miféle becsület ez?

HOKUSZAI        A bűntudat becsülete

ANADA              Te művész vagy, én halott

HOKUSZAI        A művészek is meghalnak

ANADA              De műveikben visszajárnak. Akik eltékozolták életüket, örök halottak lesznek

HOKUSZAI        Bízd a sorsra

ANADA              Mást már nem tehetek

HOKUSZAI        Az asszonyok meggyógyítanak

ANADA              Méltatlan vagyok rá

HOKUSZAI        Engedd el a kardod

ANADA              A lelkem ez a kard

HOKUSZAI        Megfestelek a kardoddal, Anada, mindenki látni fogja

ANADA              Kacusika…!

HOKUSZAI        Mondjad, szamuráj

ANADA              Most, most… meghalok –

 

Kardjával együtt lassan Hokuszai felé dőlt

Langyos, simogató, füstszagú szél éledezett

Némán zuhogtak rájuk a kékesfehér szirmok

 

(Hokuszai rajza Anada sírján)

 

Öreg ágaknak

törékeny virága hull

Fához hű marad

 

Hokuszai: Szamuráj

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu