VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

PREMIER EDÓBAN

A színpad díszítését Hokuszaira bízták

Ismerve a darabot, rögtön munkához látott

A történetben egy éjjel Edóra támadnak

....

a rémek, földúlják a várost, és csecsemőtől

a vénasszonyokig, ölik, pusztítják a nőket

hogy szakadjon meg az élet, vesszen el a város

....

Mert ölelgették a bűnt, s megvetették a békét

Megrontották a természetet, sokat hazudtak

Nem tisztelték az életet, a nagylelkűséget

...

Deli Mihály

PREMIER EDÓBAN

A színpad díszítését Hokuszaira bízták

Ismerve a darabot, rögtön munkához látott

A történetben egy éjjel Edóra támadnak

a rémek, földúlják a várost, és csecsemőtől

a vénasszonyokig, ölik, pusztítják a nőket

hogy szakadjon meg az élet, vesszen el a város

.

Mert ölelgették a bűnt, s megvetették a békét

Megrontották a természetet, sokat hazudtak

Nem tisztelték az életet, a nagylelkűséget

Azonban Icsi, a szamuráj, szerelmét védve

szembeszáll a szörnyekkel / tudja, hogy a pirkadat

győzelmüket hozza, addig kell végezni velük

....

különben fekete éjszakákon visszatérnek

nem irgalmaznak / örökös sötétséget hoznak

Edóban nagy izgalommal várták a premiert

Híre ment, hogy Hokuszai mozgó díszletei

és különleges fény játékai kivívhatják

a rémek bosszúját, és rátámadnak az esti

bemutatóra / a nézőtér lázasan izzó

kíváncsisággal zúgott / az alkonyat parázsló

fáklyákat lobbantott / a zenekar baljóslatú

zörejekkel hangolta a feszültté váló és

elbizonytalanodott közönséget / a színpad

mélyéről ezer ragadozó madár tört elő

Véres tollak szállingóztak a kavargó szélben

A nézők felugráltak, kiabáltak, sírtak és

jajongtak / és mintha a föld is megmozdult volna:

szikrát hányva lángnyelvek robbantak a magasban

Már-már pánikká fokozódott az izgatottság

amikor a füstös homályból előtűnt Icsi

a hős szamuráj / a fiatal színész növendék

megtévesztő azonosulással játszotta

szerepét, idézve Anada, a győzhetetlen

szamuráj emlékét / a nézőtér visszafojtott

remegéssel követte a kiszámíthatatlan

eseményeket / Hokuszai hatásosan bánt

az árnyakkal, tükrökkel, tüzekkel, függönyökkel

A harc csúcspontján a rémek tombolásba kezdtek

a nézők a kijáratot keresték / a színház

csatatérré vált / poklok örvénylő torka megnyílt

a szenvedők válogatás nélkül hullottak a

mélybe / vakon botlott az irgalom fénye / Icsi

szinte elveszett / Hokuszai fegyelmezetten

állt a háttérben / eddig minden terv szerint haladt

Ám ekkor a nézők közül kiemelkedett egy

alak / hirtelen döbbent csend támadt, a zenekar

üresen csengett-bongott, elhalkult / a kulisszák

és az állványok árulkodóan nyikorogtak

Icsi karja megállt a levegőben / „Anada!” –

zúgott tompán a tömeg / s a legendás szamuráj

már a színpadon állt / fényes kardja megvillant és

nem tétovázott, rárontott a papírszörnyekre

pillanatok alatt összetörte, szétvagdosta

Hokuszai díszleteit, óriás képeit

Moccanni sem mertek, némán várakoztak míg a

lassuló, művészi kardcsapások megnyugodtak

Anada fenséges mozdulattal a tokjába

csúsztatta fegyverét / hátsó sorokból úgy látszott

megtántorodik, pedig inkább kihúzta magát

és büszke léptekkel eltűnt a romhalmaz mögött

Izgatottan sugdolództak / néhányan a félbe-

vágott előadást éljenezték / zavarodott

feszültségben, nyugtalan lélekkel tértek haza

Hokuszai bölcs fájdalommal felmérve a kárt

Anada nyomába eredt / otthon nem találta

de emlékezett egy régi találkozásukra

a kikötőben / ott szeretett ülni, egy villám-

ütött cseresznyefának dőlve / le is rajzolta

őt a fa alatt / könnyen rátalált a sötétben

A fa, kiheverve a villámcsapást, virágba-

borulva világított Anada fölött / alig

élt / kardját mellkasához szorítva, elhalóan

súgta: „Te vagy, Kacusika?” – „Én vagyok, szamuráj”

„Látod, becsaptál engem, nagy, hamis művész vagy te”

„Ez csak játék, a valóságban te vagy a nagyobb”

ANADA Ki tudja, mi a valóság, Kacusika?

HOKUSZAI Az élet a valóság

ANADA És az álmaid, a fantáziád, nem valóság?!

HOKUSZAI Másolatok

ANADA Mégis életre kelnek

HOKUSZAI Velünk együtt meghalnak

ANADA Akkor velünk maradnak!

HOKUSZAI Nem tudjuk

ANADA Dehogynem

HOKUSZAI Önmagunkkal hadakozunk

ANADA Mert nincs rendben bennünk valami, bűnösök vagyunk

HOKUSZAI Ez ellen küzdünk mindannyian

ANADA Nekem nem sikerült

HOKUSZAI Mi a bűnöd, szamuráj?

ANADA Elhagytam az asszonyomat, kárhozatba taszítottam. Fontosabb volt a harc, a dicsőség, a hiúság, a hősiesség.

Nem tudtam megvédeni őt

HOKUSZAI A városért vívtál, miértünk!

ANADA Megmentettem a bűnt a bűnhődéstől

HOKUSZAI A szenvedés kiveti magából

ANADA Megöltem a becsületemet

HOKUSZAI Visszaszerezted a városét

ANADA Miféle becsület ez?

HOKUSZAI A bűntudat becsülete

ANADA Te művész vagy, én halott

HOKUSZAI A művészek is meghalnak

ANADA De műveikben visszajárnak. Akik eltékozolták életüket, örök halottak lesznek

HOKUSZAI Bízd a sorsra

ANADA Mást már nem tehetek

HOKUSZAI Az asszonyok meggyógyítanak

ANADA Méltatlan vagyok rá

HOKUSZAI Engedd el a kardod

ANADA A lelkem ez a kard

HOKUSZAI Megfestelek a kardoddal, Anada, mindenki látni fogja

ANADA Kacusika…!

HOKUSZAI Mondjad, szamuráj

ANADA Most, most… meghalok –

Kardjával együtt lassan Hokuszai felé dőlt

Langyos, simogató, füstszagú szél éledezett

Némán zuhogtak rájuk a kékesfehér szirmok

(Hokuszai rajza Anada sírján)

Öreg ágaknak

törékeny virága hull

Fához hű marad

Hokuszai: Szamuráj