Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Darai Lajos: A magyar elv a posztmodern (?) korban

 

E tanulmány legfőbb mondandóit szerzője, Darai Lajos – Magyar Őstörténet c. rovatunk vezetője – a minap egy magas szintű szakmai fórumon ismertette, sikert aratva. (VDGy)

 

Rövid részlet a tanulmányból:

 

„A jégkorszaki és egyéb éghajlati, időjárási és földrajzi hatások az emberi műveltségek alakulására igen nagy különbségeket okozóan veendők figyelembe. Ennek a jelentősége az, hogy a különböző jellegű műveltségek egymásutánját nem új embertípus megjelenése okozta, hanem ugyanazon embernek új életterületen történt sikeres alkalmazkodása: hegylábi műveltség a moustieri (Subalyuk, Szeleta I, Érd), dombvidéki az aurignaci műveltség (Istállóskő, Szeleta II), síkvidéki a gravetti műveltség (Bodrogkeresztúr, Árka, Szekszárd stb). Később az időjárási eredetű munkamegosztási kényszer és a katasztrofális éghajlati–földrajzi hatások érvényesülése  együttesen okozott műveltségi torzulásként elnyomó társadalmi gyakorlatot. Azaz az alárendelés szükségszerű megjelenésének természetföldrajzi okai vannak. Ha az éves csapadék kevesebb, mint 200 mm, sztyeppei területek alakulnak ki állattenyésztéssel, ahol a további csapadékhiány élelmiszerhiánnyal jár, ezért területvédelemre rendezkednek be, ami az erő, a korábban a vadállatok ellen használt eszközökből lett fegyver alkalmazását jelenti más csoportok ellen. Mialatt ahol az éves csapadék több mint 200 mm, ott lehetséges a növénytermesztés, élelmiszer többlettel és egyenrangúsággal.

 

Az alárendelés legkorábbi megjelenése a Fekete-tenger medencéjének végzetes következményű feltöltődését követő időszakban történt. Ez előtt az élelmiszertermelő melegövi ember kis csoportot, családot alkotva élt, nem ismerte az erőszakot, a fegyvert, a háborút. Az elnyomó gyakorlat eltorzult műveltségből eredésének jelentősége az, hogy a hierarchikus társadalom létrejötte, az emberölés és a háború megjelenése nem eleve az emberi természetből fakad (korábban ismeretlen is volt), hanem a nehéz körülményekre adott elégtelen műveltségi válaszként tekinthető. A letelepedett alkotó jellegű emberi társadalmi gyakorlat és a támadó, romboló jellegű és eredményű vezérség, harcias műveltség és hódító társadalmi erő az európai és a világterületen is összeütközött, egymásra hatott és alakította, befolyásolta Európa és a világ sorsát, kettős műveltségű társadalmat létrehozva.

 

Az európai kurgán és az ázsiai késő jamna eredetű inváziók következményeként mutatható, mutatandó be több, eddig szervesnek, természetesnek hitt változás: emberi elfajulás. Az a műveltség, amely kivonva magát ebből a torzulásból, megőrizte eredetiségét, felértékelődik az emberség és így az emberiség szempontjából: ezért kiemelkedő jelentőségű az őskőkor óta Európában a Kárpát-medencei ember, a bükki műveltség elterjedése, gazdasági és kulturális hatása, különösen a földművelés és a fémművesség terén, valamint az egységes társadalom, az egyenrangú emberi együttműködés gyakorlatának megőrzése részükről. Mert a Kárpát-medence népessége támadóit a korai időkben beolvasztotta. Az itteni, a földművelő állattenyésztésből fakadt termék- és embertöbbleten a támadó alárendelő kísérletek megakadtak, míg másutt a kimenetelük az lett, hogy megváltozott az emberi műveltség jellege. A mellérendelés mellett megjelent az alárendelés, az istenek és királyok jellemezte kettős társadalom, az uralkodók és alávetettek elkülönülése. A Kárpát-medencében tehát a mellérendelés jellemző: nincs társadalmi rétegzettség, a temetőkben a sírok egyenrangúak, nincs emberölő fegyver, a szobrok és jelképek arctalanok, nincs embert formáló kerámia. És a hidegövi ember túlélését ez a mellérendelő szemlélete biztosítja (...)”

 

 

 

 

Darai Lajos

 

A magyar elv a posztmodern (?) korban

 

 

A posztmodern filozófia jogot formál rá, hogy formalizált nyelven szólaljon meg, veszi magának a bátorságot, hogy ezen át értelmezze a korábbi elméleti teljesítményeket és úgy tekintsen a világra, kisajátítva a múltat és a jövőt, hogy nemcsak a történelemnek van vége, de az emberiség egymás számára felhalmozott eszmei mondanivalójának is. És felhasználva a médiát és a kibertér alkalmazásait, a posztmodernizmus szétterül az emberiségre, mint atomerőművi szennyezésfelhő. A nem posztmodern filozófia pedig hallgat, legfeljebb teológusok érveit látjuk e tárgyban. Pedig a társadalomtudománynak nincsen szüksége matematikai segédnyelvre, mint a természettudománynak volt, amikor feltárta az érzékeinkkel elérhetetlen valóságot. Az emberi vélemények és törekvések érzékelhetők, a nem érzékelhetőknek nincsen helye erkölcsi életünkben. De ha érvényesülnek ilyenek, ezek – elvetve a „mindennek a maga elvét” elvet – önmaguk egyennyelvét s akaratát erőltetik ránk, ez pedig mindig is nyíltan kettős társadalmat és műveltséget okozott korábban.

 

Tartalom

  • Bevezetés

  • A filozófia vége?

  • Az igazság, sőt a valóság vége?

  • A nyelv és az értelem vége?

  • Kitekintés a posztmodern állapotból

  • Kidobjuk-e a valós történelmet az ablakon, amely feltárul a tudomány és a technika eszközeivel?  

  • Korszerű időmeghatározó eljárások és a jégkorszakok időrendje 

  • Régészeti műveltségek időrendje és a genetika kapcsolata

  • Helyszín-pontosítás távérzékeléssel

  • És a jelen valósága

 

 

A teljes tanulmány itt olvasható. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu