Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Hokuszai és Utamaro találkozása (Deli Mihály „versféléje”)

 

 

Ezernyolcszázkettő május negyedikén Edóban

egy papírkészítő műhelyében Hokuszai mester

összetalálkozott a nála hét évvel idősebb

 

Utamaróval / régóta ismerték egymást, de nem

barátkoztak / Utamaro mozgalmas életet élt

a hatalommal hadakozott, férfiasságát és

 

művészetét a hiúság csiklandozta, hergelte

Hokuszai szerényen szorgalmas hétköznapjait

a fegyelem, az állandó kétkedés és a hála

(...)

Deli Mihály

 

Hokuszai és Utamaro találkozása

 

Ezernyolcszázkettő május negyedikén Edóban

egy papírkészítő műhelyében Hokuszai mester

összetalálkozott a nála hét évvel idősebb

 

Utamaróval / régóta ismerték egymást, de nem

barátkoztak / Utamaro mozgalmas életet élt

a hatalommal hadakozott, férfiasságát és

 

művészetét a hiúság csiklandozta, hergelte

Hokuszai szerényen szorgalmas hétköznapjait

a fegyelem, az állandó kétkedés és a hála

 

hatotta át / nem is volt mit mondaniuk egymásnak

bár a rajz szellemének rabjai voltak mindketten

Tekintetükben tartózkodó büszkeség szikrázott

 

amit végül az izgatott papírkészítő próbált

feloldani / de nem rajta múlt, hogy a találkozás

különleges fordulatot vett / a segéd ugyanis

 

félreértette a papírkészítő sokatmondó

pillantását, és az újonnan kikísérletezett

rendkívüli finomságú lapokat hozta elő

 

(nem tudjuk, gazdája, szíve mélyén melyiknek szánta)

Utamaro és Hokuszai egyszerre nyúlt a lágy

papírért / de fegyelmezték magukat / a segéd a

 

sarokba kuporodott / a papírkészítő, szorult

helyzetében kiegyenesedett és hátra lépett

Feszült csend lett, csak a halk susogás hallatszott, ahogy

 

a két művész a papírt simogatta / aztán újra

egymásra néztek, meghajoltak, lemondtak a másik

javára / a papírkészítő azonban mindkettőt

 

ki tudta szolgálni / szó még alig hangzott el eddig

„Szívesen látnám kertemben, esti beszélgetésre”

mondta Utamaro kimérten / Hokuszai lassan

 

 

bólintott és így szólt: „Sokat tanultam rajzaiból”

Utamaro pedig válaszolt: „Témái meghatnak”

Rövid beszélgetésüket Hokuszai ezzel zárta:

 

„Az élet és a csodálkozás izgat, és megnyugtat”

Kertbéli találkozásuk mégis nehezen indult

Utamaro részeg nőkkel körülvéve fogadta

 

s bár durván csendre intette őket, szerény vendége

zárkózottságával jelezte, hogy alkalmatlannak

tartja a pillanatot őszinte beszélgetésre

 

A nők egyfolytában vihogtak, később Utamaro

egy összetekert ronggyal szétkergette valamennyit

„Belőlem élnek mind, – én meg őbelőlük” morogta

 

Hokuszai bólintott / ez az este már elveszett

gondolta / elfogadta, amivel kínálták, ivott

Utamaro halkan énekelni kezdett, de aztán

 

váratlanul abbahagyta, egészen közel hajolt

Hokuszaihoz és tehetetlenül az arcába

sziszegte: „Túl fogsz élni engem, megölsz a tolladdal”

 

Hokuszai ezt felelte: „Akár a szelek hátán

lovagolunk, akár a szerelem röpít – mindegyik

levet, nem győzhetünk”, s folytatta Utamaro dalát

 

Utamaro komoran maga elé meredt / mikor

Hokuszai elhallgatott, feszesen felsóhajtott:

„Szépen beszélsz, mint a képeid, nem velem viaskodsz”

 

Hokuszai így válaszolt: „Az ember azért röpköd

annyit kósza életében, hogy amikor végleg föl-

kapja a szél, biztos szárnyakkal írhasson az égre”

 

„Nehezen rajzolok a múltkor vásárolt lapokra

– mondta Utamaro búcsúzáskor –, de hiszen nem a

papíron múlik: kezem fürge, csak lelkem nyugtalan”

 

Hokuszai szelíden mosolygott: „Minden nap ünnep

Bármit látsz: ünnep; benned: a hétköznapok tengere

A papírok, mint vak madarak, a szemedre szállnak”

 

Utamaro elkísérte vendégét / nem beszéltek

többet / vékony női hangok nyögtek-sikítoztak a

távolban / fekete ég ölelte mindkettőjüket

 

 

 

Kitagawa Utamaro: Virágcsendélet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu