Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Megjelent a Búvópatak decemberi száma!

2019/12/05

 

Fények bújnak / tigrises házak születő melegéhez, / zsolozsmázik a reggeli csend, / és néha eljutnak / botló szavaink / harangok ünnepes sátorához – írja Szűk Balázs a Néha megérkezünk című versében a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap decemberi számában, melynek keretét a karácsonyi ünnepkör adja, ahol megjelennek hagyományaink, a magyarság ősi szokásai és hitvilága, összekapcsolódva egyházi ünnepeinkkel. Jóllehet az aktuális szám az advent szellemi légkörében szerkesztődött, segítve az ünnepre való ráhangolódást, azért nem hagyhatók ki azok az írások sem, amelyek bemutatnak olyan történelmi- és élethelyzeteket, amikor az ünnepvárást tragikus körülmények árnyékolják be.

 

A címoldalon Gera Katalin szobrászművész domborműve (Anya gyermekével) látható.

 

 

Lukáts János Város a völgyben című írásában az 1956-os forradalom utáni leszámolások legvéresebb sortűzének, a salgótarjáni sortűznek az áldozataira emlékezik. „Ezen a téren – úgy beszélik – majd négyezer ember gyűlt össze azon a decemberi napon. Jobbára nők, gyerekek, férjeik és apáik érdekében. A fogvatartottak szabadon bocsátásáért gyűltek össze. Velük szemben fegyveresek, magyarországiak és megszállók, akiket „hívtak magyarok ellen segítségül”. A rádióban már elhangzott a vészjósló fenyegetés: – „Mától kezdve lövünk!” – Talán a Város lakói tudják (talán ma már tudják), hogy valójában mi is történt azon a napon az (akkor még Megyeháza) téren. Nem a legendát, nem a bizonytalant. Bár a legenda tovább él, mint a valóság, és idővel átszínezi a szóbeszédet. Hanggránát robbant a tömegben, sortűz volt rá a válasz, magyarországi fegyveresektől és megszállóktól. A menekülők a hátukba kapták a golyót, a vér felfröcskölt a házfalakra, a faágakra, a padokra, a gyermekhomokozó szegletkövére. A holtak számát közel félszázra becsülik, a sebesültekét a sokszorosára. A szóbeszéd úgy tudja, hogy akik kórházba szállítás után haltak meg, őket nem számították a sortűz áldozatai közé.”

     Petrozsényi Nagy Pál Karácsonyi történet című elbeszélése a Ceausescu-korszakban játszódik Erdélyben, és úgy végződik, ahogyan egyikünk sem szeretné, de tudnunk kell róla, hogy létrejöhettek, létrejöhetnek ilyen tragikus élethelyzetek is. „Cingár, egérképű fiatalember volt. Amúgy csendes, jámbor műszerész, aki sok más fiataltól eltérően sohasem lázongott. Ez pedig nagy szó, mert Ceauşescu elnök impériumában már nemcsak a fiatalság, hanem az egész ország csikorgatta fogát dühében. Magyarán rityegett-ro­tyogott, na nem, mint a tűzhányók, csak úgy pianóban, mint a puliszka, mely legfeljebb puk­kan, de sohasem robban, ugyebár. 1987 december elsején dermesztő hidegre ébredt a városka. Olyan kegyetlenül fújt a szél, hogy csak az merészkedett az utcára, akinek halaszthatatlan dolga volt. Gyulai mester és fia, Aladár aznap egy ágyba feküdtek le aludni így melegítvén egymást, ugyanis a lakásban nem lehetett több 8 foknál.”

     Ezzel a tartalommal éppen ellentétes hatású Farkas Judit Karácsony című novellája, amelyben arról esik szó, hogy a tragikus élethelyzeten is felül lehet emelkedni a hit és a szeretet ereje által. „Maga sem értette, miért van az, hogy gyermekkorából csak a fehér karácsonyokra emlékszik. Az állomáson áthaladó vonatok tetejét vastag hósüveg takarta, a vágányok között a váltókezelők és a málházó szórták a havat. Karácsony reggel édesanyja ünneplőbe öltöztette, és a havas úton elindultak a templomba. A kis falusi katolikus templomban az orgona előtt volt a helyük. Kingának az az ének tetszett a legjobban, amely a ’betlehemi hercegecskéről’ szólt.”

 

     „Betlehemnek mezeje

      még ködben áll

      a születés másnapján

      hajnalok hajnalán

      ám ama befogadó

      hajlékban/istállóban

      Mária már szoptat

      József se tétlen

      éppen farigcsál

      míg cuppog a tej

      a kisded pici száján

      mit sem sejtéssel

      hogy lészen tanító

      majdan szabadító […] – írja A születés másnapján című versében Saitos Lajos.

 

      (...)

 

   Az OLVASÓLÁMPA rovatban Petrőczi Éva két könyvet is ajánl a karácsonyfa alá (Jelszó: Pozony), A tűz igézetében címmel Bakonyi István Benke László legújabb verskötetét mutatja be, Baán Tibor pedig P. Gábor Mózesnek a Kairosz Kiadónál Magyar misztérium címmel megjelent könyvére hívja fel az olvasó figyelmét (Ablak az égre).

 

      (...)

Tovább az ismertetéshez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu