Adventi áhítat
Hull az hó az égből a fekete kékből fehér álom-párna csipkés, hideg jégből.
...
Dől a hó az égből vaksi, fehér légből, éjsötét gondot sző hófehér lepelből.
...
Száll, kering, szelek szárnyán lebben, kisgyermek vacog a dermesztő hidegben.
.....................................................................
.....................................................................
......................................................................
Mayer Gábor
Adventi áhítat
Hull az hó az égből a fekete kékből fehér álom-párna csipkés, hideg jégből.
Dől a hó az égből vaksi, fehér légből, éjsötét gondot sző hófehér lepelből.
Száll, kering, szelek szárnyán lebben, kisgyermek vacog a dermesztő hidegben.
Csengő gyereklárma hasít dunnás tájba, karácsonyi álom telepszik a fákra.
Mesekönyv kuckóból kinyúló tekintet varázs, puha lepel melegén merenghet.
Ropog a fa, ég a tűz, a szoba kellemes meleg, táncolnak, forognak, összehajolnak a kis tűzgyerekek, lángocskák, lengék, pajkosak, nyelvesek – színes világ. Odakünn sötét van és hideg.
Száll, kering a hó hideg szél építi, ázott hátú gallér mögé beteríti.
Reccsen a fa, roppan a gerinc, a tér nedves és hideg, topognak, forognak, egybekuporodnak az árva emberek. Mind fogatlan, sánta, kóchajú, beteg – szürke szagok. Bitang bitangnak támasza lehet?
Hull, hull, csak hull a hó az égből, nincs tenyérnyi mennyhely a jeges, hideg téltől - régi emlék hátán, álmok színes szárnyán Jézuska jő.
Festéke folyt, ázott papír fagyott gyermekkézből.
(1999)
