Csodás, hogy megszületett a Megváltó! Áldott Karacsunt-Karácsonyt!
Őseink hitvilágában Jézus születésnapja előtti téli napforduló a megújulást és az újjászületést jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba, ez a kara csun (azaz karácsony) ünnepe. Nem véletlen e két ünnep szinte egyidejűsége.
A mai evangéliumi rész (Mt 10,17–22) arra figyelmeztet minket, hogy nem elég passzívan várni a megváltást, a magyar feltámadásért és a világ sebeinek gyógyításáért erős karral, szilárd hittel, állhatatos lélekkel, az építés embereivel közösen, bátran, igaz módon és szerető szívvel cselekednünk kell!
Mert az ige szerint „aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül."
A langyosokat pedig kiköpi az Úr. (Jel 3,15-16)
„Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül."
(...)
