VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Lassú víz (Gavallér János verse)


Mindennek határát átléptem,

amikor

nanám görbebotja utolért,

s pimaszul szabadon repedt szét

a klott gatya rajtam.

Könnyezve visszavittem, naponta többször is.

Míg bőrömbe égett,

talpamba ivódott a tövis-kosz,

bőgve kértem a mindentudó tapasztalatod.

Csípett az ecetes szalonna, sírtam,

sluc kötényedhez bújva, a világtól félve,

a szívembe fészkelt,

a bölcsőtől az országhatárig, minden gondolat.

(...)

..............................................................................................

..............................................................................................

Gavallér János

Lassú víz

Mindennek határát átléptem,

amikor

nanám görbebotja utolért,

s pimaszul szabadon repedt szét

a klott gatya rajtam.

Könnyezve visszavittem, naponta többször is.

Míg bőrömbe égett,

talpamba ivódott a tövis-kosz,

bőgve kértem a mindentudó tapasztalatod.

Csípett az ecetes szalonna, sírtam,

sluc kötényedhez bújva, a világtól félve,

a szívembe fészkelt,

a bölcsőtől az országhatárig, minden gondolat.

Cammogott mamuszodban a múlt,

s minden ősi fájdalom naponta felém.

Muszáj volt élni, így vagy úgy.

Sosem ártani, tenni mindig a dolgod,

ilyen egyszerű az élet – mondtad.

– A tűréstudomány a megmaradás törvénye.

Lassan csurog ez a tudomány szívből szívbe.

Lassan válik a gyerekből ember,

s bőrébe ég, talpába ivódik az út,

amit ősei bejártak,

míg nyugodtan hajthatták fejük a vánkosra,

s az a vánkos a gyermeki szív.

2020.01.09.

(A kép illusztráció, forrása: itt)

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu