VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

HOKUSZAI ÉS HOI (Deli Mihály verse)

Hatvan éves múlt

amikor hír érkezett

hogy gyerekkori

barátját veszedelmes

betegség kerülgeti

...

Nem tétovázott

Zsákot vetett hátára

s elindult észak

felé, Hokkaidóra

fürgén, mintha üldöznék

...

Amikor útjuk

kettévált, Hokuszai

már ígéretes

tehetségnek számított

Hoit pedig kalandvágy

(...)

..................................................................

..................................................................

Deli Mihály

HOKUSZAI ÉS HOI

Katsushika Hokusai: Az Aoigaoka vízesés látképe Edóban

Hatvan éves múlt

amikor hír érkezett

hogy gyerekkori

barátját veszedelmes

betegség kerülgeti

Nem tétovázott

Zsákot vetett hátára

s elindult észak

felé, Hokkaidóra

fürgén, mintha üldöznék

Amikor útjuk

kettévált, Hokuszai

már ígéretes

tehetségnek számított

Hoit pedig kalandvágy

kergette minél

távolabbra Edótól

„Mik a terveid?” –

kérdezte Hokuszai

„Erdőt járni, vadászni

hajóra szállni

pipázni a csillagos

ég alatt, eresz

alól nézni a vihart

énekelni részegen”

„Szép jövő vár rád…” –

nevetett Hokuszai

„Szép, vagy nem: sorsunk

egyezik a világgal

együtt élünk és halunk”

„De alakítjuk

egymást!” – így Hokuszai

Hoi bólintott:

„Gondolataink, minden

mozdulatunk, ahogy az

egész világ is

régi ismerőseink

Minden nap újra

magunkkal találkozunk

s erre rácsodálkozunk

Igyekvéseink

íjak húrját pengető

ujjaink tánca”

„Ez szép / ezért érdemes

felkelni, elindulni”

„És neked, Sunro

mik a terveid?” / „Minden

titkot ellesek

a mesterektől, aztán

átfestem a világot

Majd bennem fognak

gyönyörködni / nevemet

szétfújja a szél

Képeim megnyílnak, mint

az ajtók, az ablakok

a szoba falán

Átléphet rajtuk aki

megtér, menekül”

„Ez szép / ezért érdemes

felkelni, elindulni”

Összenevettek

és megölelték egymást

Több mint negyven év

telt el azóta / sosem

találkoztak, de tudták

hogy él a másik:

egyre messzebb, közelebb

Hoi vacogva

feküdt a sátra mellett

amikor Hokuszai

felkutatta az

erdőben / magánál volt

suttogva beszélt

„Sunro, hogy találtál rám?”

„Mindenki tudja, ki vagy

nem tévedhettem

el” / „De Sunrót már senki

sem ismeri, csak

a nagy Hokuszaira

mutogatnak ámulva”

„Ugyanaz, Hoi

Életeink elvesznek

mögötte mégis

mi állunk: mosolyaink

mögött örök koponyánk”

„Látod, kijöttem

a sátorból / a madár

is belém vájhat

felfalhatnak a vadak

a hangyák széthordhatnak”

„Mit adhatnék én

neked drága barátom

hogy szebbé tegyem

gyönyörű halálodat?”

„Mesélj az életedről”

„Nem történt semmi

érdekes velem / egész

életemben, mint

egy rabszolga dolgozom

Különös boldogság ez

Megrendelőim

cinkosa vagyok / fogva

tartanak, később

mégis engem követnek”

„Akkor szabad maradtál” –

bólintott Hoi

„Csak lélekben – komorult

el Hokuszai –

Minden pillantásom egy

új kép / minden napom egy

otthonos ketrec

keserédes szabadság

röpködő rabság

Kalandos káprázat az

út az ismeretlenbe

Kezem a szemem

Előttem a végtelen

mesék tengere

Hullámai tetején

megállok, partra szállok”

Hoi magához

húzta barátját / „Gyere

dőlj ide mellém

Adjunk erőt egymásnak

Gyürkőzzön meg sorsunkkal

a halál / tépjen

ketté, ha bír / szédüljön

bele / elhagylak

de tovább élek benned

Na, ezt rajzold meg Sunro!”

Hokuszai a

nyers pokróccal magukat

összecsomózta

Éhes állatok szagát

fújta rájuk a friss szél

„Indulhatsz Hoi” –

szólt a mozdulatlanhoz

Testét lefogta

hulló szabadságát a

mohó föld felitatta

(Hokuszai búcsúja)

Láthatatlanul

várakozik mögöttem

Szökne / maradna

Vinne / mégis eltaszít

Mennék / nélküle soha

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu