Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

FERNANDO A KATEDRÁN (Deli Mihály verse)

Azt kérte hallgatóságától

tekintsenek el a szokványos

szisztémától és készüljenek

...

fel a megpróbáltatásokra

Ez nem valami fordulatos

felszólítás volt, de valódi

...

figyelmeztetés azoknak a

vak és okoskodó és gyáva

érdeklődőknek, akik finom

...

érzékkel mindig megtalálják

azokat az eseményeket

amelyek villámfényt gyújtanak

...

és felperzselik a gaz semmit-

mondást / odatolakszanak a

tűzhöz, majd köpködve elfutnak

 

(...)

 

 

Deli Mihály

 

 

FERNANDO A KATEDRÁN

 

 

Azt kérte hallgatóságától

tekintsenek el a szokványos

szisztémától és készüljenek

 

fel a megpróbáltatásokra

Ez nem valami fordulatos

felszólítás volt, de valódi

 

figyelmeztetés azoknak a

vak és okoskodó és gyáva

érdeklődőknek, akik finom

 

érzékkel mindig megtalálják

azokat az eseményeket

amelyek villámfényt gyújtanak

 

és felperzselik a gaz semmit-

mondást / odatolakszanak a

tűzhöz, majd köpködve elfutnak

 

Erre persze senki nem mozdult

Kipirultak az izgalomtól

Felforrósodott a hangulat

 

„Az intellektus halott – kezdte –

Természetes érzékeink is

sírgödrünk szélére jutottak

 

Ösztönünk az akaratunkba

keveredik, egymásra törnek

Fölényes gőgünket rombolják

 

Réteket gondozunk, a várost

építjük, békét erőltetünk

Haragot szeretettel verünk

 

Hatalmunk sunyin simogatja

s kifosztja a gazdag gyöngéket

Itt ülünk és csendben hazudunk

 

 

Pusztulás gyermekei vagyunk

Lelkünk tévedhetetlensége

szaltót vet, részegen elbukik

 

Mit várnak tőlem, hogy tüzeljem

Önöket? / vagy megtáncoltassam

kíváncsi ringatózásukat?

 

Kevés az élet, ennél több kell

a halálhoz / kevés a halál

annál is több kell az élethez

 

Kifelé innen, az utcára!

A piacra, a hegytetőre

Ki a tengerre, viharokba

 

Ott vesszen el, aki képtelen

a magányra / aki templomba

rejtőzködik az Isten elől!”

 

Így ostorozta őket, s magát

Félig megégve-kuncogva, mint

egy portugál Savonarola

 

Volt aki tapsolt, mások csak úgy

kijöttek / páran köré gyűltek

Hiúságára álarcot vett

 

Láng és korom húzta a mélybe:

izzott és belefáradt / hagyta

hadd zsibongjanak körülötte

 

Már nem érdekelte az egész

Izzadt, mert alkoholra vágyott

Régóta túllépett ezeken

 

Utolsó, motyogó szavait

fel sem fogták / fejét lehajtva

tekintetüket elkerülve

 

mondta: „Miért lenne vége egy

háborúnak?! / Pont a halállal

kezdődik a végzetes élet!

 

Ti meg a testemen tapostok

A kővel foglalkoztok, és nem

látjátok, hogy nem vagyok sehol”

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu