FERNANDO A KATEDRÁN (Deli Mihály verse)
Azt kérte hallgatóságától
tekintsenek el a szokványos
szisztémától és készüljenek
...
fel a megpróbáltatásokra
Ez nem valami fordulatos
felszólítás volt, de valódi
...
figyelmeztetés azoknak a
vak és okoskodó és gyáva
érdeklődőknek, akik finom
...
érzékkel mindig megtalálják
azokat az eseményeket
amelyek villámfényt gyújtanak
...
és felperzselik a gaz semmit-
mondást / odatolakszanak a
tűzhöz, majd köpködve elfutnak
(...)
Deli Mihály
FERNANDO A KATEDRÁN
Azt kérte hallgatóságától
tekintsenek el a szokványos
szisztémától és készüljenek
fel a megpróbáltatásokra
Ez nem valami fordulatos
felszólítás volt, de valódi
figyelmeztetés azoknak a
vak és okoskodó és gyáva
érdeklődőknek, akik finom
érzékkel mindig megtalálják
azokat az eseményeket
amelyek villámfényt gyújtanak
és felperzselik a gaz semmit-
mondást / odatolakszanak a
tűzhöz, majd köpködve elfutnak
Erre persze senki nem mozdult
Kipirultak az izgalomtól
Felforrósodott a hangulat
„Az intellektus halott – kezdte –
Természetes érzékeink is
sírgödrünk szélére jutottak
Ösztönünk az akaratunkba
keveredik, egymásra törnek
Fölényes gőgünket rombolják
Réteket gondozunk, a várost
építjük, békét erőltetünk
Haragot szeretettel verünk
Hatalmunk sunyin simogatja
s kifosztja a gazdag gyöngéket
Itt ülünk és csendben hazudunk
Pusztulás gyermekei vagyunk
Lelkünk tévedhetetlensége
szaltót vet, részegen elbukik
Mit várnak tőlem, hogy tüzeljem
Önöket? / vagy megtáncoltassam
kíváncsi ringatózásukat?
Kevés az élet, ennél több kell
a halálhoz / kevés a halál
annál is több kell az élethez
Kifelé innen, az utcára!
A piacra, a hegytetőre
Ki a tengerre, viharokba
Ott vesszen el, aki képtelen
a magányra / aki templomba
rejtőzködik az Isten elől!”
Így ostorozta őket, s magát
Félig megégve-kuncogva, mint
egy portugál Savonarola
Volt aki tapsolt, mások csak úgy
kijöttek / páran köré gyűltek
Hiúságára álarcot vett
Láng és korom húzta a mélybe:
izzott és belefáradt / hagyta
hadd zsibongjanak körülötte
Már nem érdekelte az egész
Izzadt, mert alkoholra vágyott
Régóta túllépett ezeken
Utolsó, motyogó szavait
fel sem fogták / fejét lehajtva
tekintetüket elkerülve
mondta: „Miért lenne vége egy
háborúnak?! / Pont a halállal
kezdődik a végzetes élet!
Ti meg a testemen tapostok
A kővel foglalkoztok, és nem
látjátok, hogy nem vagyok sehol”
