top of page

„Jé, a kereszténység ilyen is lehet?” – a Shoeshine alapítói a keresztény partikultúráról

Miben más egy keresztény buli, mint egy hagyományos? Miért jött létre a Heaven's Garden-bulisorozat? Isten-élményeket keresett pár fiatal az érettségije után, de úgy érezték, a hagyományos formában már nem tudja ezt megadni nekik katolikus közösségük, ezért úgy döntöttek, 21. századi misszióba fognak. Major Pétert és Bazsik Ádámot, a shoeshine.hu portál alapítóit arról is kérdeztük, miért kell manapság keresztény buli.

– Mit lehet tudni a shoeshine.hu-ról? Hogyan és miért indult ez a weboldal, ahol kisfilmektől kezdve bulikon át minden a kereszténységről szól?

Major Péter (b) és Bazsik Ádám

Major Péter (MP): Egy ismerősömnek úgy fogalmaztam meg röviden, hogy a shoeshine.hu olyan önkéntesek közössége, akik azért vannak, hogy az emberek ne gondoljanak hülyeséget Istenről. Ellenkezőleg, hogy egy kreatív és progresszív Istent mutassunk be az embereknek, aki nem csak a templomokban van.

Bazsik Ádám (BÁ): 2006-ban jött létre az oldal mögött álló közösség, akkor még teljesen más célokkal, identitással. Huszár Domonkos, Petróczki András, Gazdag Balázs barátaimmal együtt Gödöllőn tagjai voltunk a helyi plébánia ifiközösségének a gimnázium elvégzése után, 2004-ben. Korábban a keresztény lét nem nagyon jelentett számomra komoly elköteleződést. Ott (Gödöllőn – a szerk.) nagyon jó lelkipásztorok vettek körül minket, akik tényleg szerették volna, hogy közösségi alapon, természetesen történjen meg a hit átadása, ne közhelyesen és frontálisan. Hirtelen azt vettem észre, hogy életem egyik legintenzívebb, legmeghatározóbb időszaka indult el.

Ebben a közösségben egy élhető krisztusi valóságot mutattak meg, tártak elénk, és ezt mi úgy gondoltuk, hogy fontos lenne továbbadni: milyen jó lenne, ha azokat a közösségi élményeket, azokat az Isten-élményeket, amely ezekben az években számomra meghatározók voltak, át tudnám adni másoknak az online térben, abban a közegben, ahová egyébként nem biztos, hogy eljut.

Arra gondoltam, hogy mindezt tegyük olyan formában, ahogy eddig ezt még itthon senki sem csinálta. Mivel érdekelt az információtechnológia, és mivel technikai ember voltam mindig is, ezért arra gondoltam, hogy miért ne tehetnénk fel megannyi élményünket új és fogyasztható formában a netre.

Megindult, és kibontakoztunk: ahogy átléptük a saját határainkat, abból a fajta vágyból, hogy ha tényleg létezik egy végtelen kreatív teremtő Isten, aki sokkal szabadabb, mint mi, emberi létbe csomagolt kis valóságok, akkor rendkívül izgalmas dolog lenne ezt megismerni, ebből még többet tudni.

Átléptük a saját határainkat, és mi is mentünk közösségről közösségre, jártuk az országot, jártuk a világot.

És azokat a találkozásokat, amelyekben részünk lehetett, melyeket átértünk a keresztény ifjúsági közösségek, kulturális csoport gyűjtőhalmazából, azokból rövidfilmeket, cikkeket csináltunk.

Tulajdonképpen néhány év alatt létrehoztunk 800-1000 online riportfilmet, amolyan kis kreatív, szórakoztató anyagokat, amivel anno még az Indexen nyomult TGB… Csak mi más témákat vettünk elő.

Major Péter (MP): Az ősidőkben.

BÁ: Így indult és ment előre a történet, egészen odáig, hogy egy önkéntes szerkesztőség formálódott, és akkor lett egy fajta vlog, blog, majd később bulik, tehát offline térben is szerveződő rendezvényeink lettek. Az ország különböző keresztény ifjúsági közösségeivel utóbbiak révén nagyon jó kapcsolatokat építhettünk ki, nagyon sok embert megismertünk, és nagyon sok mindennel találkoztunk, mely élményeket talán egy teljesen újfajta megközelítésben tudtuk átadni, anno humoros formában. Ma már ezek az anyagok megmosolyogtatók.

Az utóbbi négy-öt évben átfordult ez a tartalomgenerálási forma, és a hangsúly a rövid riportokról a mélyebb, hosszabb témákat feldolgozó filmek felé tolódott. Így jutottunk el 2016-ban Manilába, egy magyar származású szerzetesnővér révén, aki közösségével szegény sorsú fiatalokat karol fel. Szerencsére nemcsak mi élhettük át azokat az élményeket: közösségi finanszírozás segítségével sikerült létrehozni egy dokumentumfilmet a manilai út történetéből, a misszióról. Ez a film 2017-ben végigjárta az országot, és egy egészen megrendítő történet bemutatásával talán sok kényelmes európai szemét nyitotta fel. Sok pozitív visszacsatolás kaptunk erről a filmről, mély és megrendítő alkotás lett.

És ilyen és ehhez hasonló projektek mezsgyéjén haladva most például egy fiatalkorúak börtönében forgattunk egy szituatív-obszervatív dokumentumfilmet: egy református lelkész bűnelkövető lányok között végzett szeretetszolgálata számunkra is nagyon izgalmas dokumentumfilm megszületését eredményezte, ennek a bemutatója tavasszal lehet. Egy évig követtük a lelkész és a lányok munkáját, kapcsolatát. Izgalmas és egyben nagyon életszerű film születik most ebből a történetből.

Azért kezdtünk el nyitni pár éve akár cigánytéma, akár a melegkérdés – volt egy ilyen riportfilmünk is korábban – akár az állami gondozottak felé, mert a keresztények többsége nem kifejezetten keresné itt az Istent. Mi igen.

– A Biblia szerint Isten mindenhol és mindenben ott van.

BÁ: Teljesen igazad van, egy korábbi filmbemutatónk végén az egyik kerekasztal-beszélgetésben hangzott el az, hogy ha igazán elhisszük, ha igazán komolyan vesszük az evangéliumot, hogy Krisztus mindannyiunkban jelen van, és hogy Isten valahol mindannyiukban ott él, akkor biztosan megtalálható egy olyan emberben is, akiről sosem gondolnánk, hogy ott van benne. Ez a legizgalmasabb ezekben a témákban, találkozásokban. Annyira építők ezek a személyes találkozások számunkra is, hogy hihetetlen. Hiszen mi magunk is személyes kapcsolatba lépünk a sztorijainkkal, a projektjeink karakterivel, áteresztjük őket magunkon, és így születik meg végül a tartalom. Ez elképesztően gazdagító, elképesztően jó ezt meg- és átélni.

– És hogyan lett ennyi minden után buli?

BÁ: Az első bulik szintén Gödöllőn lettek megtartva, 2010 környékén, elsősorban a helyi és a regionális keresztény ifjúságnak. És hogy miért? Azért, mert én szeretek bulizni: Hyperspace-n, Dj Rush-on, Complexen, Loveparaden nőttem fel, szeretem az underground elektronikus zenét, az ezt körbevevő kultúrát. Szeretünk szórakozni: hiszen, ha igazán keresztények vagyunk, akkor az életünk része az, hogy szórakozni is tudunk.

Ezen túlmenően volt bennünk egy vágy, hogy miért ne lehetne valóban felszabadultan szórakozni, táncolni egy jót, élvezni a zenét, akár úgy is, hogy folyik rólad a víz.

És az is, hogy miért ne lehetne ezt egyfajta tiszta környezetben megtenni? Egy olyan party-kultúrában, ahol nem a tudatmódosítás a cél, hanem a közösség, a másik tisztelete, a szép felismerése, a kikapcsolódás, a felüdülés. Hogy ne kelljen attól félni, hogy a lányokat zaklatják, begináztatják őket, kipakolják a vendégek cuccait, vagy hazafele megverik őket. A mi meghívásunk arra szól, hogy egyszerűen tartsuk tiszteletben egymást, és úgy szórakozzunk közösen. Gyere emberként közénk, legyél ugyanaz az ember, aki a templomban, és a munkahelyen is ugyanaz az ember, gyere közénk, érezd magad szabadon, és közben tartsd tiszteletben a másikat. Ez a cél. És azt láttuk 2008-2010, óta, hogy ez nagyon tetszik a fiataloknak, és nagyon sokan jönnek. Vevők lettek erre a megközelítésre, erre a meghívásra. És ez volt a kiindulópont.

(...)

 

9 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page