A környezetet nem védeni kell, hanem élni vele, rajta, érte
A Föld és a környezetvédelem soha nem kapott ennyi figyelmet az emberiségtől, amennyit az utóbbi hónapokban. Lassan mindenki érzi, hogy tenni kell valamit. A „nyugati, civilizált” társadalmak mindenképp. És ez engem teljesen kétségbe ejt. Ugyanis, amit eddig meg akartak menteni, az mára mind kipusztult. Nem lehetne, hogy valami mást akarjanak megmenteni, muszáj pont a Földet? Mi lenne, ha egyszerűen csak gazdái lehetnénk, ahogy régen is?
Hadd adjak némi magyarázatot a szélsőséges nézőpontomra. Szóval, vidéki vagyok, sőt gazdálkodó, falusi családban nőttem fel, ahol a föld és annak élővilága az ember legnagyobb értéke, amelyet nem lehet birtokolni, csak szolgálni. A téma iránti érdeklődésem az egyetemen sem csökkent, sőt kiterjedt a Föld emberi kultúráinak egészére. Hiszen minden emberi kultúra ebből nőtt ki, mármint a gazdálkodásból.
Hogy mi kellett a jól működő gazdasági rendszerekhez? Csupán egy olyan szemlélet, amely tökéletesen igazodik a helyi adottságokhoz, elfogadja és tiszteli a természet erejét, és javára fordítja azokat.
Ma azonban sikeres gazdasági rendszer alatt azt értjük, hogy az pénzügyileg megfelelő profitot termel a megfelelő szereplők számára. Ennek a rendszernek szerves része az a marketing és az a propaganda, amely – ma már globális szinten – közvetít felénk egy valóságképet. Ehhez a szemlélethez szoktattak hozzá bennünket.
Még érthetőbben: amikor azt mondják, hogy az ember „túlszaporodása” vagy „energiaéhsége” a Föld legnagyobb problémája, akkor ez elfogadott nézetté válik anélkül, hogy felmerülne az emberekben, hogy ez csak akkor igaz, ha a jelenlegi termelési és fogyasztási szokásokat állandónak tekintjük. Azért kell állandónak (vagy, csak egy nagyon hosszú folyamat árán megváltoztathatónak) tekinteni őket, hogy a megfelelő profit megmaradjon.
A felelősségvállalásnak a látszatát fenntartva, egy igazán sikeres mai vállalkozás sem engedheti meg magának, hogy ne támogasson valamilyen környezetvédelmi csoportot, szervezetet. Ezeknek a szervezeteknek a feladata, hogy próbáljanak helyi szinten valami pozitív eredményt elérni, de úgy, hogy közben legyen idő a termelési rendszert átstrukturálni, folyamatos további nyereségnövelés mellett.
Nem sántít ez valahol?
Mintha azt akarnák, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Csakhogy ez lehetetlen.
A Föld megmentésére vonatkozó törekvések azért rémisztenek meg, mert véleményem szerint épp a Földre nem figyelünk eléggé. A klímaegyezményektől kezdve, minden rendelkezés statisztikai keretek között akar változást elérni, mérőszámokkal, aránypárokkal. (pl. „másfél fok alatt kell tartani a globális átlaghőmérséklet éves emelkedését”.) Ha ezeknek eleget tudnánk tenni globális szinten, akkor megmentenénk a Földet. Vagy nem?
(...)
De már nem elég tüntetni. Nem, össze kell kennünk magunkat, felvállalni, amit még lehet, és fel kell törje kezünket a szerszám. Véleményem szerint szemléletet kellene váltani, mert a jelenlegi megoldási javaslatokat ugyanazok az érdekcsoportok finanszírozzák, akik a legtöbb profitot termelik a jelenlegi rendszerből.
Jó lenne kisgazdálkodóként megélni, hogy akik a Földet féltik, a gyakorlatban is felelősséget vállalnak, és maguk is visszatérnek a földhöz, legalább egy kert erejéig. Megtapasztalják saját bőrükön, kezdeti kudarcaikon, majd sikereiken a táplálék és az élet valódi árát és értékét. Az embernek a földje, a kertje, a gazdasága volt mindig is az anyagi biztonságának a fő forrása. Annyi okos, jól működő módszerrel lehet ma gazdálkodni, ott a permakultúra, az erdőkertek, biodinamikus gazdálkodás és még ezer, jobbnál-jobb módszer a kisléptékű gazdálkodásra.
Mert bizony hogy lehet ízfokozók nélkül főzni, de még milyen jót és milyen egészségeset! Egy dolog kell hozzá: a magunk által felnevelt, megtermelt „házi” alapanyag. Hát így van ez a Földdel is. Mentsük meg mi, mert mások lehet, hogy nem fogják.
