Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

HOKUSZAI BARÁTJA, NAKADA (Deli Mihály verse)

 

HOKUSZAI BARÁTJA, NAKADA

...

 

Hokuszai, elfogadva a kihívást, versenyre

kelt a halászokkal / előbb fognak egy hét méteres

bálnát – mondták –, mint ahogy azt Hokuszai valódi

 

méretben lefestené / és bírákat választottak

Hokuszai hajnalban, tanítványaival együtt

a hatalmas tábla körül állva, várta a rajtot

 

A halászok nevetve elrúgták bárkájukat a

parttól / biztosak voltak győzelmükben / integettek

„Élethű legyen, amilyet mi hozunk!” – kiáltották

(...)

Deli Mihály

 

 

HOKUSZAI BARÁTJA, NAKADA

 

(a valóság árnyékai)

 

 

Hokuszai, elfogadva a kihívást, versenyre

kelt a halászokkal / előbb fognak egy hét méteres

bálnát – mondták –, mint ahogy azt Hokuszai valódi

 

méretben lefestené / és bírákat választottak

Hokuszai hajnalban, tanítványaival együtt

a hatalmas tábla körül állva, várta a rajtot

 

A halászok nevetve elrúgták bárkájukat a

parttól / biztosak voltak győzelmükben / integettek

„Élethű legyen, amilyet mi hozunk!” – kiáltották

 

Hokuszai kissé másnaposan elmosolyodott

és segédeivel dolgozni kezdett / a kíváncsi

tömeg köréjük telepedett, figyelve a bálna

 

lassú születését / délfelé már alakult a kép

Noha gyorsan dolgoztak, a döntőbírók jelezték:

ügyeljenek a hűségre, a részletgazdagságra

 

Hokuszai fölényesen legyintett / már látta a

bálnát mozdulni / hatalmas farka vizet szelt, halott

szemében megvert győzelem csillant / tanítványai

 

a bárkát kémlelték / Hokuszai inkább az eget

fürkészte: alattomos vihar közeledett / gyorsan

érkezett / tehetetlenül kapkodtak, rohangáltak

 

A fergeteg lerombolta, s a tengerbe sodorta

a majdnem befejezett festményt / bárhogy is próbálták

menteni, látták, a kép végleg elvész / jobban teszik

 

ha menekülnek / vagy vele pusztulnak mindannyian

A mérkőzés döntetlen lett, a halászok sápadtan

remegve, vértelen szigonyokkal léptek a partra

 

Elcsigázottan, tekintetükben furcsa szégyennel

tértek haza / hiába próbálták faggatni őket

némaságba rejtőztek / egyikük a tengerbe fúlt

 

Hetekkel később, Nakada, a kihívó halász

egy kocsmában összetalálkozott Hokuszai-jal

A nagy vihar óta nem látták egymást / meghajoltak

 

HOKUSZAI          Köszönöm a minap küldött halakat

NAKADA           Én meg a rajzocskádat. Dicső vereségünkre emlékeztet

HOKUSZAI          Alább adva jól jártunk mindketten…

NAKADA           Talán elfelejtetted azt a napot?

HOKUSZAI          Sosem fogom elfelejteni

NAKADA           Én sem

HOKUSZAI          Mi történt? Mi ez a nagy titkolódzás?

NAKADA           Nehéz róla beszélni

HOKUSZAI          Nem erőltetem

NAKADA           …A halál torkában jártunk

HOKUSZAI          Ott állunk mind, míg le nem nyel

NAKADA           Táncoltam már én is a fogain, de ez más volt

HOKUSZAI          Túl közel jött…

NAKADA           Rosszabb: el se ment, itt maradt bennem

HOKUSZAI          Félsz?

NAKADA           Nem félelem ez, naponta kihajózunk, erős vagyok és vidám

HOKUSZAI          Akkor?

NAKADA           Meghasadt bennem a titok

HOKUSZAI          Mit mutat?

NAKADA           Sötét, mint a tenger mélye. Nem tűri a gúnyt, a játékot

HOKUSZAI          Majd lassan megbékél, büszke szolgái vagyunk

NAKADA           Talán. …Nem is tudom, mi volt az: egy rettentő hal? Egy gyilkos

                          szörnyeteg? Vagy a Mindenség Ura? Belénk mart, elragadta a fiút

HOKUSZAI          Ez lett kevély önteltségünk büntetése? A sors szeszélyes törvénye?

NAKADA           Csak ül bennem és szorít, ölel, húz magához

HOKUSZAI          Ne add magad

NAKADA           Akár vihetne is

HOKUSZAI          Maradj háttal az ismeretlennek. Ha nincs benned félelem, nincs

                            remény se

NAKADA           Előttem, mögöttem a végtelen tenger. Hiába fordulok, csak egy                sziget vagyok

HOKUSZAI          Mind azok vagyunk. Mégis naponta hazatérünk

NAKADA           De hol az otthonunk, Hokuszai?

HOKUSZAI          Nézz körül, az égtől a földig, ez mind az otthonunk

NAKADA           Engem kivert a házából az Úr

HOKUSZAI          Kegyeiért küzdünk, amíg csak élünk. Ő dönt felőlünk

NAKADA           És elveszít

HOKUSZAI          Majd megnyer

 

– elhallgattak / Nakada elkomorulva nézett a

tenger felé / Hokuszai átölelte barátját

„Milyen erősek vagyunk együtt” – gondolta / nem mondta

 

(a kihívók)

Sosem egymással

harcolnak / egymás mögé

állnak / cserélnek

Akár vesztenek, akár

győznek, a tét megmarad

 

 

Katsushika Hokusai: Bálna Goto-szigetén

 

 

 

 

 


 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu