HOKUSZAI BARÁTJA, NAKADA (Deli Mihály verse)
HOKUSZAI BARÁTJA, NAKADA
...
Hokuszai, elfogadva a kihívást, versenyre
kelt a halászokkal / előbb fognak egy hét méteres
bálnát – mondták –, mint ahogy azt Hokuszai valódi
méretben lefestené / és bírákat választottak
Hokuszai hajnalban, tanítványaival együtt
a hatalmas tábla körül állva, várta a rajtot
A halászok nevetve elrúgták bárkájukat a
parttól / biztosak voltak győzelmükben / integettek
„Élethű legyen, amilyet mi hozunk!” – kiáltották
(...)
Deli Mihály
HOKUSZAI BARÁTJA, NAKADA
(a valóság árnyékai)
Hokuszai, elfogadva a kihívást, versenyre
kelt a halászokkal / előbb fognak egy hét méteres
bálnát – mondták –, mint ahogy azt Hokuszai valódi
méretben lefestené / és bírákat választottak
Hokuszai hajnalban, tanítványaival együtt
a hatalmas tábla körül állva, várta a rajtot
A halászok nevetve elrúgták bárkájukat a
parttól / biztosak voltak győzelmükben / integettek
„Élethű legyen, amilyet mi hozunk!” – kiáltották
Hokuszai kissé másnaposan elmosolyodott
és segédeivel dolgozni kezdett / a kíváncsi
tömeg köréjük telepedett, figyelve a bálna
lassú születését / délfelé már alakult a kép
Noha gyorsan dolgoztak, a döntőbírók jelezték:
ügyeljenek a hűségre, a részletgazdagságra
Hokuszai fölényesen legyintett / már látta a
bálnát mozdulni / hatalmas farka vizet szelt, halott
szemében megvert győzelem csillant / tanítványai
a bárkát kémlelték / Hokuszai inkább az eget
fürkészte: alattomos vihar közeledett / gyorsan
érkezett / tehetetlenül kapkodtak, rohangáltak
A fergeteg lerombolta, s a tengerbe sodorta
a majdnem befejezett festményt / bárhogy is próbálták
menteni, látták, a kép végleg elvész / jobban teszik
ha menekülnek / vagy vele pusztulnak mindannyian
A mérkőzés döntetlen lett, a halászok sápadtan
remegve, vértelen szigonyokkal léptek a partra
Elcsigázottan, tekintetükben furcsa szégyennel
tértek haza / hiába próbálták faggatni őket
némaságba rejtőztek / egyikük a tengerbe fúlt
Hetekkel később, Nakada, a kihívó halász
egy kocsmában összetalálkozott Hokuszai-jal
A nagy vihar óta nem látták egymást / meghajoltak
HOKUSZAI Köszönöm a minap küldött halakat
NAKADA Én meg a rajzocskádat. Dicső vereségünkre emlékeztet
HOKUSZAI Alább adva jól jártunk mindketten…
NAKADA Talán elfelejtetted azt a napot?
HOKUSZAI Sosem fogom elfelejteni
NAKADA Én sem
HOKUSZAI Mi történt? Mi ez a nagy titkolódzás?
NAKADA Nehéz róla beszélni
HOKUSZAI Nem erőltetem
NAKADA …A halál torkában jártunk
HOKUSZAI Ott állunk mind, míg le nem nyel
NAKADA Táncoltam már én is a fogain, de ez más volt
HOKUSZAI Túl közel jött…
NAKADA Rosszabb: el se ment, itt maradt bennem
HOKUSZAI Félsz?
NAKADA Nem félelem ez, naponta kihajózunk, erős vagyok és vidám
HOKUSZAI Akkor?
NAKADA Meghasadt bennem a titok
HOKUSZAI Mit mutat?
NAKADA Sötét, mint a tenger mélye. Nem tűri a gúnyt, a játékot
HOKUSZAI Majd lassan megbékél, büszke szolgái vagyunk
NAKADA Talán. …Nem is tudom, mi volt az: egy rettentő hal? Egy gyilkos
szörnyeteg? Vagy a Mindenség Ura? Belénk mart, elragadta a fiút
HOKUSZAI Ez lett kevély önteltségünk büntetése? A sors szeszélyes törvénye?
NAKADA Csak ül bennem és szorít, ölel, húz magához
HOKUSZAI Ne add magad
NAKADA Akár vihetne is
HOKUSZAI Maradj háttal az ismeretlennek. Ha nincs benned félelem, nincs
remény se
NAKADA Előttem, mögöttem a végtelen tenger. Hiába fordulok, csak egy sziget vagyok
HOKUSZAI Mind azok vagyunk. Mégis naponta hazatérünk
NAKADA De hol az otthonunk, Hokuszai?
HOKUSZAI Nézz körül, az égtől a földig, ez mind az otthonunk
NAKADA Engem kivert a házából az Úr
HOKUSZAI Kegyeiért küzdünk, amíg csak élünk. Ő dönt felőlünk
NAKADA És elveszít
HOKUSZAI Majd megnyer
– elhallgattak / Nakada elkomorulva nézett a
tenger felé / Hokuszai átölelte barátját
„Milyen erősek vagyunk együtt” – gondolta / nem mondta
(a kihívók)
Sosem egymással
harcolnak / egymás mögé
állnak / cserélnek
Akár vesztenek, akár
győznek, a tét megmarad
Katsushika Hokusai: Bálna Goto-szigetén
