Az apokalipszis mi vagyunk
Olvasgatom a koronavírusról szóló híradásokat, és határozottan úgy rémlik, az emberiség nem tanul és nem felejt. Ugyanúgy retteg az ismeretlentől, mint ötszáz vagy ötezer évvel ezelőtt. Amikor azt tapasztalom, hogy külföldi és hazai híroldalakon az első tíz hírből hat a koronavírusról szól, és a címadással, a téma megragadásával csak úgy ontják magukból a bizonytalanságot, a félelmet, akkor az ember visszaréved a középkorba, és szomorúan bevallja, hogy tényleg semmi sem változott.
(...)
E sorok írója hisz abban, hogy minden csapás Isten büntetése rajtunk. A betegsége felett őrlődő Jób története nem pusztán megrendítő olvasmány, közös kétségeink tárháza is. De abban is hiszek, hogy Isten nemcsak büntetést bocsát ránk, az utat is mutatja. Éppen ezért tudnunk kell, hogy a választás a miénk, mindig választhatunk jó és rossz között.
Miközben az isteni akarat működik a világban, a látható vagy a láthatatlan földi hatalom sokszor üzletel a különféle szerencsétlenségekkel. Ha azt hisszük, hogy a Greta Thunberg szponzorált fellépése egyedülálló jelenség, gondoljunk ismét a régiekre. Ha megbomlik a rend, ha megváltozik az identitás, ha ellustulnak vagy éppen megfogyatkoznak, az emberek rendszerint szektákba tömörülnek, forradalmat, lázadást támasztanak, mert valamiféle magyarázatot keresnek a történtekre. A tömeg azonban képtelen a gondolkodásra: egyszerűen követi a társadalmi vallásalapítót vagy annak sajtóját, és ezzel úgy érzi, meg is tette a magáét. Felesleges megérteni a folyamatokat, elég a hit, elég a csoporthoz tartozás ténye. És az apokalipszist meglengető csoportot általában szent őrültek, fantaszták, látnokok vezetik, különleges, bomlott lelkű emberek. A válság Lenineket és Hitlereket sodor nagy nemzetek élére, a válság letaszít trónjáról egész társadalmi osztályokat. Amikor a tetterős, kormányozni képes emberek elfogytak, jön a selejt, egy beteg társadalom beteg hulladékai. Minden kort, mindent társadalmat önmagában minősít, hogy milyen bálványokat választ magának, hogy kinek, kiknek az uralkodó eszméi fűtik az embereket.
(...)
Nem a felmelegedés, nem a koronavírus, hanem az önnön ostobaságunk pecsételi meg a sorsunkat. Az apokalipszis mi magunk vagyunk. A másik lehetőség az, hogy jóindulattal, műveltséggel, a józanság erejével szembefordulunk a tudatiparral, rámutatunk a hazugságaikra, és megpróbáljuk helyrebillenteni a megbomlott harmóniát.
