Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Miért fogy a magyar?

2020/02/13

 

Nemzetünk fennmaradásának szempontjából a lehető legjelentősebb a kérdés, a válasz összetett, és a politika hangosan kopogtat, de nem feltétlenül a jó helyen.

 

Nekünk a gyermek az első

 

Ezzel alapvetően nem mond újat a politikai marketinggépezet, ugyanis a ma ismert összes egészséges biológiai entitásnak az utód létrehozása az elsődleges célja a földi életben, egyszerűen azért, mert ez van a génjeinkbe kódolva. Az évmilliók alatt kihullottak azok, akiknél ezen ösztön nem volt elég erős.

Mégis azt látjuk, hogy hazánkban és a nyugati „jóléti” társadalmakban, ahol elméletileg minden adott lenne a gyermekvállaláshoz, egyre gyorsuló tempóban fogy az őslakosság, melyet csak a bevándorlás és az életkor mesterséges meghosszabbítása tud rövid távon kiegyensúlyozni jelentős társadalmi torzulások mellett. Érdekes, hogy a harmadik világban pont fordított a helyzet, pedig a vagyoni szakadék rendkívül mély a két világ között. Akkor viszont mi a probléma? 

 

Egy kis demográfia

 

A KSH becslése szerint a jelenlegi 9,8 millió főről 2030-ra alig 9 millió főre fog csökkeni hazánk lakossága, míg 2060-ra ez a szám 8 millió fő alá fog esni. Bár a termékenységi rátánk javul (2010-ben 1,25 volt míg 2017-ben már 1,54) ez azonban még mindig kevés lesz a reprodukcióhoz. Szakmai konszenzus szerint ahhoz, hogy egy csoport reproduktív legyen, legalább 2,1-es termékenységi együtthatóval kell rendelkeznie. Magyarország ezt utoljára 1977-ben érte el. 

 

Sovány vigasz, de az unióban sem jobb a helyzet. A sort Franciaország vezeti 1,9-es értékkel, míg Málta zárja 1,26-al, a 27 tagállam átlaga pedig 1,59 volt 2017-ben. 

 

Egy kis gazdaság

 

Talán elég lenne Böjte Csabát idézni, miszerint soha nem voltunk ennyire gazdagok a történelemben, és soha nem volt ennyi megműveletlen földterület. Ha összehasonlítjuk a jelenlegi vagyoni helyzetünket, akkor tényleg a többszörösét birtokoljuk átlagosan, mint mondjuk a 100 évvel ezelőtt élő elődeink. A relatív életszínvonalunk is nőtt. Ma már a víz, áram vagy az egészségügyi ellátás gyakorlatilag mindenki számára biztosított. Olyan javakkal rendelkezünk, melyek 100 éve csak a legkiváltságosabbaknak adattak meg.

 

Az átlagkeresetek is emelkedtek, bár igaz, hogy ennek reálértékét az infláció jelentősen csökkentette, és hazánkban az emelkedés üteme igazán 2010 után gyorsult csak fel. 

Mindezek ellenére valami nincs rendben.

 

Egy érdekes kísérlet

 

Végeztek egy termékenységi kísérletet patkányokon. A kísérlet arra kereste a választ, hogy mi határozza meg leginkább a születési számot az állatok körében. A patkányokat két csoportra osztották. Az egyik csoporttól megvonták az élelmet, és igen mostoha körülményeket teremtettek számukra, ugyanakkor hagyták őket a viszonylagos nyugalmukban élni. A másik csoportot folyamatosan zavarták. Nem hagyták őket aludni, sokszor szétválasztották őket, majd újra összeeresztették, erős hang- és fényhatásoknak tették ki az állatokat, azonban az ellátásukat a lehető legmagasabb színvonalra emelték. 

 

A kísérlet eredménye megdöbbentő volt. Az első csoport egyedei körében is visszaesett a születési szám, ugyanakkor jóval kisebb mértékben, mint a másodikban. A második populáció pár hónap alatt kihalt volna, ha a kísérletet folytatják. 

 

Ismerős a helyzet?

 

Ami a gyerekhez kell

 

Ahhoz, hogy mi, emberek racionális szempontból gyermeket merjünk vállalni, alapvetően két érzésre van szükségünk: biztonságra és kiszámíthatóságra. Mi tudja ezeket megadni számunkra? 

 

A biztonságot évezredeken keresztül a család adta. A család, mely nemcsak a férjből és feleségből, hanem a nagyszülőkből, testvérekből, unokatestvérekből is áll. Ezzel el is jutottunk az elsődleges problémához. Mára a család intézménye gyakorlatilag megszűnt élő sejt lenni. A legjobb esetben is évente kétszer, sátoros ünnepekkor gyűlünk össze, de a mindennapokban akár több száz kilométeres távolságra élünk egymástól.

 

Itt említeném meg a világhírű történelemtanár, Yuval Noah Harari gondolatát, miszerint az összes szükségletet, melyet régen a család elégített ki, a problémákat, melyeket a család oldott meg, ma már az állam vagy valamely piaci szereplő gondjaira bízzuk. Mint a Sapiens című könyv fogalmaz, „a család volt ezenkívül a jóléti, egészségügyi és oktatási rendszer, az építőipar, a szakszervezet, a nyugdíjalap, a biztosító, a rádió, a televízió, az újság, a bank, de még a rendőrség is.”

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu