A KÉTFEJŰ MADÁR (Deli Mihály szabadverse)
A KÉTFEJŰ MADÁR
...
Hamar szárnyra keltek
Négy testvérük összefogott ellenük
mert mindig kétszer annyi kukacot kaptak
Az anyjuk is furcsállkodva etette őket
érezte az igazságtalanságot, de nem tehetett ellene semmit
öntudatlan és vak fegyelem működött benne
Gyorsabban fejlődtek a többieknél
Nap mint nap haragos indulatok rázták a fészket
Egy nagy, verekedésbe torkolló veszekedés után
otthagytak csapot-papot
A gond ekkor kezdődött
Egyikük okosabb volt
a másik álmodozóbb
Az egyik figyelt a veszélyekre, és fegyelmezetten kutatott élelem után
a másik közben gyönyörködött a tájban, és szebben énekelt
Gyakran vitatkoztak, pedig mindig egy felé repültek
Kénytelenek voltak elviselni ezt a furcsa feszültséget
(...)
Deli Mihály
A KÉTFEJŰ MADÁR
Hamar szárnyra keltek
Négy testvérük összefogott ellenük
mert mindig kétszer annyi kukacot kaptak
Az anyjuk is furcsállkodva etette őket
érezte az igazságtalanságot, de nem tehetett ellene semmit
öntudatlan és vak fegyelem működött benne
Gyorsabban fejlődtek a többieknél
Nap mint nap haragos indulatok rázták a fészket
Egy nagy, verekedésbe torkolló veszekedés után
otthagytak csapot-papot
A gond ekkor kezdődött
Egyikük okosabb volt
a másik álmodozóbb
Az egyik figyelt a veszélyekre, és fegyelmezetten kutatott élelem után
a másik közben gyönyörködött a tájban, és szebben énekelt
Gyakran vitatkoztak, pedig mindig egy felé repültek
Kénytelenek voltak elviselni ezt a furcsa feszültséget
Minduntalan egymás szikrázó tekintetébe akadtak
Bár két fejük volt és négy szemük, de egy begyük
Az egyik mohóbban lakmározott
a másik csak csipegetett
Mégis mindketten jóllaktak
Az egyik rekedten cserregett
és irigykedve hallgatta a másik trillázását
A másik nehezen tűrte a rikácsolást
Végül mindig mindenben megegyeztek
Hol ez, hol az engedett, belátás szerint
Bajban határozottan egy felé húztak
Gondtalanságukban egymásnak szegültek
Viselték egymást/magukat
Ha fájt valami, közösen szenvedtek
Az egyik hamarabb, a másik lassabban gyűrte le a kínt
Pedig a fájás ugyanaz volt
Gyűlölték/szerették egymást:
mindig egyszerre és erősen és magától értetődően
Szárnyuk azonban érzelmeik fölé emelte őket
Éjszaka, védett békében, egyre gondoltak –
már csiklandozta őket a különös vágy…
S noha az egyik az erősebb, a vadabb hímeket figyelte
a másik a szebbeket, a dalosabbakat, a táncosabbakat csalogatta
Ezért sokan, kíváncsian legyeskedtek körülöttük
Nem kapkodták el
Nehezen döntöttek
Pedig tollaik ágaskodtak, az idő fogyott
Aztán egy kalandos hajsza után
az energikus erőszaknak engedve
a legerősebbet-legszebbet sikerült meghódítaniuk
Másnap az élet látszólag ugyanúgy folytatódott
Ám valami mindkettőjükben
(mintha megbékélve tükörbe néztek volna) megváltozott:
Lágyabban íveltek, gondosabban köröztek, szorgosabban kapirgáltak
Nagyobb fészket építettek
Mint bölcs király, ültek bölcsőjük trónján
Hamarosan négy kis bogyó melegedett a hasuk alatt
Még nem tudták, egyfejűek vagy kétfejűek lesznek-e
de ösztönös harmóniájukban egyfejűekre készültek
És így is lett
Ettől kezdve nem volt vita köztük
Szilárd egyetértésben nevelték-táplálták fiókáikat
Az egyik kicsit bandzsított, nehezebb volt etetni
jobban kellett rá figyelni
Remélték, kinövi
ha meg nem, ott a másik három normális sasszemű
Nem sokat gondolkoztak ezen
Tették a dolgukat
Etették mind a négyet egyformán
A vége felé már eszükbe sem jutott, hogy két fejük van
Egymás fejével látták a világot
Egy életük, egy haláluk volt

A kép eredetijének forrása: itt.