Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

ISMERETLEN HALOTTAK EMLÉKÉRE (Deli Mihály szabadverse)

 

Zürichben

egy ötven év körüli asszony jön végig az utcán

Egyszerű, mégis jól öltözött

Mozgása nyugodt és természetes, mozdulatai kimértek

Nem siet, nem is sétál

...

Nyolc óra van

A városrész bevásárló utcáján élénkülni kezd a forgalom

A járda tiszta

Az ablakokban virágok

Az idő kellemes, süt a nap

Az út menti növények zölden lángolnak

(...)

............................................................................................

Deli Mihály

 

 

ISMERETLEN HALOTTAK EMLÉKÉRE

 

 

Zürichben

egy ötven év körüli asszony jön végig az utcán

Egyszerű, mégis jól öltözött

Mozgása nyugodt és természetes, mozdulatai kimértek

Nem siet, nem is sétál

 

Nyolc óra van

A városrész bevásárló utcáján élénkülni kezd a forgalom

A járda tiszta

Az ablakokban virágok

Az idő kellemes, süt a nap

Az út menti növények zölden lángolnak

 

Talán művészettörténész egy galériában

vagy titkárnő egy ügyvédi irodában

vagy csak háziasszony

Minden nap nyolckor megjárja ezt az utat

Ha tehetné, az utca is kezet fogna vele

Együtt lélegeznek, egymást éltetik

Néhány járókelő rámosolyog

Ő kedvesen biccent

Aztán megáll

Lehunyt szemmel a nap felé fordul

Bőrére (mint valami jól bevált arckrém)

aranysárga fényt lehelnek a sugarak

Elégedetten sóhajt, és tovább megy

Itt született, ismeri a város minden titkát

Emlékei, szokásai, hétköznapjai ezer szállal idekötik

Szereti a házakat, a kiszámítható zsibongását

a békét, s a pontosság harmóniáját, amely lelkének lényege

 

Hirtelen megszólalnak a szirénák

Zúg az ég, reng a föld, légnyomás rángat minden mozdíthatót

Bombák tépik szét a tapintatos nyugalmat

Robbanások szaggatják a kimondatlan egyetértést

Mindenfelé véres-koszos holttestek hevernek

Füst és fullasztó bűz kavarog a levegőben

A romok között szemérmetlen védtelenséggel

szétszórt bútorok szégyentelenkednek

 

Az asszony jön végig az úton

Repeszek süvítenek mellette

Falak omlanak a háta mögött

Tehetetlen testek dőlnek-hullnak szerteszét

Az ablakokból lángcsóvák törnek elő

Fekete kormot hányva autók égnek

 

Az emberek a támadás első perceiben

értetlenül kapkodnak, rohannak, menekülnek

Majd alkalmazkodva a becsapódások rendszerességéhez

mintegy demonstrálva precíz szolidaritásukat

megszervezik a mentést

 „Háború? Ez hihetetlen!” –

súgják maguk elé a lélegzetvételnyi szünetekben

Riadt csodálkozással ölelik-mentik egymást

A gépek újabb rajokban támadnak

Nem csitul a bombázás hevessége

Az ég elsötétül a füsttől

Az út menti fák ellobbannak, üszkösen meredeznek

 

Az asszony lassít egy épen maradt kirakat előtt

Nézelődik, nem is tudja miért állt meg

Kicsit szokatlan és kényelmetlen az egész…

Lehajtott fejjel, óvatosan elfordul, végigles az utcán

Mintha valaki követné

De a füstölgő romokon

a kapualjakba húzott hullákon kívül senkit nem lát

Tétován, kissé bicegve, fáradt konoksággal jön tovább

Nyomasztja a szürkület

Üvegcserepek ropognak a talpa alatt

És most már csak diszkréten, szinte szégyellve kíváncsiságát

körbe les: „Megtámadták Svájcot!” – nyilall belé

Azonnal elhessenti a gondolatot: „Ez lehetetlen!”

Mégis, legbelül érzi, valóban ez történt

Viszont tudja, hogy a szervezettség

a rend, a következetes szigor, az összefogás, átsegít a bajokon

Hiszen számtalanszor gyakorolták az évek folyamán

 

Ezért amikor az utca végén megbotlik

és végigbukfencezik a járdán

(szoknyája illetlenül felcsúszik

de egy végső, fegyelmezett mozdulattal lesimítja)

majdhogynem elpirul

A szíve görcsbe szorul a fájdalomtól: „Mi lesz ezzel a várossal, Istenem?!”

 

A szanitécek pontosan és lelkiismeretesen végzik dolgukat

Kezükben a hősi halottak is egyformák

Mind svájci állampolgár

 

 

Zürich látképe az elmaradása miatt nevezetes kappeli csata helyszínéről.

A kép eredetijének forrása: itt.

 

 

 

 


 

Címkék:

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu