Csók a békának
Erőre kapott a korábban stigmának számító online társkeresés. Minden harmadik internethasználó regisztrál ilyen oldalakra. A virtuális valóságban születő kapcsolatok és a korlátlan lehetőségek vajon megkönnyítik az életünket, vagy saját magunkat alacsonyítjuk le árucikké?
Még a tíz évvel ezelőtti statisztikák is azt mutatják, hogy a Magyarországon élők negyven százaléka egyedülálló. Milliók keresik párjukat, s csekély az esély arra, hogy az igazi besétáljon az ajtón. Felmérések szerint a magyar társadalom elítéli a tudatos társkeresést, mégis minden harmadik internethasználó regisztrál online társkereső oldalakra. A Tinder alkalmazás forradalmasította a műfajt (...)
Jobbra húzni, balra húzni
A randizós alkalmazásnak az a lényege, hogy folyamatosan ömlenek ránk a képek azokról a lányokról/fiúkról, akik a közelünkben vannak, mi pedig jobbra húzzuk azokat, akik tetszenek, és balra azokat, akik nem. Ha olyasvalakinek a képét húzzuk jobbra, aki a mi képünkkel tette ugyanezt – vagyis a vonzalom kölcsönös –, akkor párba kerülünk, és elkezdhetünk beszélgetni, esetleg hús-vér randit megbeszélni. Pofonegyszerű, éppen ezért zseniális az ötlet. (...)
Egy átlagos, 18–30 év közötti szingli heti tíz órát tölt a telefonja kínálta online randizás világában. A Tinderen naponta 1,6 milliárd jobbra és balra húzás történik, és hetente egymillió randit ejtenek meg a felhasználók világszerte. Csak ennek az applikációnak ötvenmilliós aktív bázisa van, és akkor még nem beszéltünk a rengeteg hasonló alkalmazásról, amelyeket például más-más korcsoportnak, szexuális preferenciákkal rendelkezőknek és érdeklődési körűeknek fejlesztettek.
(...)
Hazudós randiapplikáció
Ezek a randiappok személytelenítenek, mert képen látjuk a másikat. Negyven ezred másodperc alatt dönthetjük el, hogy tetszik-e a másik, vagy nem. A részletes információkon alapuló, klasszikus társkeresők ebből a szempontból jobbak. Komoly kapcsolatra lelni Bánszegi Rebeka szerint a temérdek könnyítő eszköz dacára még mindig nagyon nehéz.
– Az emberek nagyon nehezen jutnak el a személyes találkozásig, holott az lenne a lényeg, hogy a valódi kapcsolat létrejöjjön. Sokan beleragadnak a virtuális világ biztonságába, hiszen át lehet gondolni, mit írunk a másiknak, és egymás nonverbális jelzéseit sem látjuk. Éppen ezért olyan gyakori, hogy élőben aztán nem tetszik a másik – húzza alá a pszichológus, aki szerint minél hamarabb kerül sor a személyes találkozóra, annál kevésbé tud kialakulni a felek fejében egy idealizált kép a másikról. Ma már létezik alkalmazás kifejezetten megcsalásra, illetve szexuális szolgáltatásért cserébe anyagi támogatást nyújtó férfiak keresésére. Az egyébként biológusdiplomával is rendelkező Anikó szerint azonban nem az emberiség természete változott, csak sokkal több a lehetőségünk, hogy kiéljük valódi hajlamainkat és vágyainkat.
A morál viszont drasztikus ütemben változik: tíz-húsz évvel ezelőtt például még rém kínos dolognak számított eltűnni, vagy akár telefonon szakítani, ma már mindennapos a magyarázat nélküli, gyáva felszívódás, és maximum felhúzott szemöldökkel nyugtázzuk, amikor házas ismerőseinkbe szaladunk a randiappokon. Ha az egyik partnert rögtön követi a másik, akikről döntést kell hoznunk, elveszhet az emberi érték. Nem úgy tekintünk rá, mint egy értékes, érzelmekkel és egyéniséggel rendelkező személyre, sokkal inkább mint egy termékre egy webáruházban, ez a folyamat pedig végül az elkerülhetetlen kiégéshez vezet.
