VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Óda Budán

Óda Budán

Hallgatom az este nehéz mocorgását.

Súlyos a lomb, egyre tömődik, mázsás árnyékot vet,

csillag remeg, mint megfogott bogár, verdes a szárnya,

s itt, Budán gyűjti már az este az ellobbanó fényeket.

Itt, Budán … Egy éve már, hogy e hegyek anyás nyugalma

vesz körül: fenyős kertek s vasliliomok a kerítések rácsán;

könnyen futtat a lejtő reggelente s délben megállni

késztet, hogy tűnődnék tömör, fenséges pompáján.

S ha néha megállok a cserjés, fehérkövű Gellért kilátóján,

körém sereglik a táj, a Duna mellett, mint szalagra

fűzött gyöngyszemek: a Város – mintha a vértanú-szent

nagy, barna, nehéz olvasóját kanyarintotta volna…

És a hidak! mint izmos lovak feszülő teste,

s dobban a kőpart, hol leér ércpatája!

Csodálom e várost most-éledő szerelemmel,

kinek az égaljáig futó rét volt csak a hazája.

Itt, az ómívű Budán, hol a történelem

kő-emlékeit hordta össze az idő más unokáknak:

Mátyás fényes udvarát – ó, könnyed röneszánsz! – s fürdőit

a virágnyelvű lusta zsarnokoknak, kövér basáknak.

Ó, Idő, ki bölcsődet és koporsódat egyként magadban

hordozod, mint mészvázát a tenger eltűnt csigáknak –

s zúg, forr sodrodban az emberi elme, mint a zenélő kagyló,

s kilesi titkát, szépségét, borzalmát e pörgő világnak!

Ó, idő, itt a szépmívű Budán ezer év tanulságaként

felemelt, büszke fővel jár a Gondolat!

S roppant szárnyát bontja a zsellérek vállában roppanó

Szabadság, s szűz utakra indul a csillagok alatt!..

Tovább Csukás István összegyűjtött verseihez

MOGY-embléma_2019.png
Blogos rovatok
Kiemelt cikkek

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu