Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

100 éve választották kormányzóvá Horthy Miklóst

 

Az 1918. október 31-i őszirózsás forradalomnak nevezett eseménysor után több mint egy évig tartó kaotikus időszak következett a magyar történelemben. Az ország nagy részét Károlyi Mihály elhibázott lépései következtében csehszlovák, román, szerb és francia csapatok szállták meg, miközben a maradék országban 133 napig tombolt a vörös terror. Ez a káosz Horthy 1919. november 16-i Budapestre történő bevonulása után kezdett kitisztulni. Novemberben hivatalba lépett a Huszár-kormány, decemberben meghívták Magyarországot a versailles-i békekonferenciára, és 1920 januárjában sor került a nemzetgyűlési választásokra. Az ország lassan kezdett visszatérni a normalitás útjára.

 

Ebben a szituációban kulcskérdésként merült fel az államforma és az államfő kérdése. Az államforma kérdéskörét – köztársaság versus királyság – a magyar politikai elit rövid idő alatt rendezte. Széleskörű konszenzus alakult ki, hogy Magyarország államformája a királyság marad. Ezen döntés azonban rögtön felvetette a következőt: Ki legyen a király?

 

Az 1920. január 25-i választáson a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) és a Kisgazdapárt megközelítőleg egyenlő számú mandátumot szerzett. Mindkét párt egyetértett abban, hogy Magyarország királyság legyen. Csakhogy a KNEP politikusai legitimisták voltak, azaz a 1918 novemberében „az államügyek intézésétől” visszavonult IV. Károlyt tekintették Magyarország jog szerinti uralkodójának, és ezért restaurációja mellett szálltak síkra. Míg a Kisgazdapárt a szabad királyválasztás mellett érvelt, azaz IV. Károlyon kívül más személyt is el tudott képzelni a magyar trónon.

 

A legitimisták és szabad királyválasztók küzdelme azonban nem a magyar Parlamentben dőlt el. 1920. február 2-án a brit és a francia kormány határozottan jelezte Budapestnek, hogy új államfőként sem IV. Károlyt, sem a Habsburg-ház valamelyik tagját nem tudják elfogadni. A vezető politikusok rendhagyó megoldást találtak, úgy döntöttek, hogy ideiglenes jelleggel kormányzót állítanak az ország élére. Hasonló megoldásra volt már példa a magyar történelemben, gondoljunk csak Hunyadi János és Kossuth Lajos kormányzóságára. Az elvi döntés megszületése után felmerült a gyakorlati kérdés: Ki legyen a kormányzó?

 

Két név merült fel kormányzójelöltként: Apponyi Albert és Horthy Miklós. Apponyi három komoly hátránnyal rendelkezett: egyrészt az életkora – ekkor már 74 éves volt –, másrészt köztudott volt erős legitimista álláspontja. Harmadrészt a nevével fémjelzett oktatási törvény (1907) miatt – melyről a Nagy Háború alatt a Monarchia-ellenes emigráció, majd a háború után a leendő kisantant politikusai a lehető legsötétebb képet festették – Nyugaton személye összeforrott az erőszakos magyarosítással. Mindezek miatt sem London, sem Párizs bizalmát nem bírta.

 

Ezzel szemben Horthyról fokozatosan egy nagyon pozitív kép alakult ki az antant döntéshozóinak szemében. Már 1919 augusztusában az USA katonai missziójának vezetője, Harry Bandholtz tábornok egy jelentésében „patriotizmussal átitatott, vitathatatlanul egyenes és becsületes tisztként” ír róla. A Huszár-kormány létrehozása körül serénykedő antant diplomata, Sir George Clerk 1919 őszén Budapestről azt jelentette Versailles-ba, hogy „teljes mértékben bízik Horthy tengernagy őszinteségében”. Gyakorlatilag 1920 januárjára Horthy elnyerte az antant bizalmát és támogatását. Ráadásul Horthy rendelkezett az egyetlen ütőképes magyar fegyveres erővel, a Nemzeti Hadsereggel.

 

(...)

 

Tovább a cikkhez

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu