Some elements on this page did not load. Refresh your site & try again.

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

A paraszt tizenkét hónapja – Gavallér János új verseskötete

Új verseskötete jelent meg gyakori szerzőnknek, Gavallér Jánosnak, a Szózat Kiadó jóvoltából. Valójában inkább csak vékonyka füzet, de miként vasutas parasztunk” egy levelében megjegyezte, „a kicsi öröm is öröm”.

 

 

 

Alább a kiadó vezetőjének, Cságoly Péterfia Bélának a kötet hátoldalán megjelent gondolatait idézzük. 

 

Nem csodálkozom azon, ha valaki értetlenül visszahőköl, ha elolvassa a „paraszt tizenkét hónapja” feliratot egy verses füzet címlapján. Gavallér János maga mutatja be így önmagát, tán a kiszáradt kőkemény-agyagos szántófölddel, meg az időjárás szeszélyeivel küzdő földműves szinonimájaként. Tudja, hogy milyen a paraszti sors, maga is tanyán lakik, mégsem kötődik lírájában [mozdonyvezetőként] ahhoz a világhoz. Költeményének levegője gyökerestül a rendszerváltás utáni magyar munkás sors, szereplői a mindennapi élet vesztesei. Gavallér benyomásait közvetlenül napi létezéséből veszi. Versei egyre inkább komorodnak az évek során, friss történés kínja vonul át költészetén, nem másodkézből, nem az emlékezet tárából, versei valóban minden pillanatra szólnak. Termékeny, soraiban az önvád is mardossa, végletekig csalódott és egyébként is egyre kishitűbb nyelvezete, és bár érzelmi világa és hangköre nem tág, ugyanakkor lírája több esetben [változatlan tartalmi értékei mellett] jó formaérzékű, választékos kifejezésű, könnyedebb. Egy évtizede olvasom szerkesztőként Gavallér János a „paraszt” verseit, az itt bemutatott tizenkettő, csak egy kis ízelítő. Ha valaki érdeklődik iránta, a költővel folytatott legutóbbi beszélgetést, valamint verseit megtalálja a Szózat havilapban, www.szozat.org alatt.

 

 

S  végezetül a kötet egyik darabja, méghozzá a márciusra szóló: 

 

 

Álomfejtő tavasz

 

Lágy tavaszi szellő ébresztőt fúj.

Tapsol a rét. Sóhajtozik a föld. 

Új sarj. Rést repeszt. Morajlik, zúg

belül az idő. Újra éledünk.

 

Hegyek gyomrából induló erek

suttogják a fáknak, az új idők 

kezdetét. Áramlik a friss nedv.

Vágy-álomból ébred az erdő.

 

A tegnap valósága elillan.

Új ruhába bújik a teremtő. 

S mint rongygúnyát, levedli a múltját.

Mi, tetszhalottak, újra éledünk.

 

Bárányfelhőn szálló sóhajokból

özönvíz zúdul hirtelen. Eső

illata frissít. Anyám álmából

felriad: Gyermekem, itt a jövő!

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

MOGY-embléma_kicsi.png
Blogos rovatok

Levelezés, kapcsolat: 

 

VERZÁR ÉVA  vosa@t-online.hu