Ketyeg az óra, stratégia nincs – magyar főorvos jelenti a svéd vírusfrontról
Svédország 5-600 koronavírus-fertőzés után befejezte a tömeges teszteket, nem rendelnek el hatósági karantént, a gyerekek még mindig iskolába járnak. Szakos Attila két évtizede él Svédországban. A stockholmi főorvost arról kérdeztük, mennyire látja megalapozottnak az itthoni sajtóban gyakran jó példaként emlegetett svéd járványkezelési modellt.
– Éppen akkor látogatott haza Magyarországra, amikor a közép-európai országok sorra zárták le a határokat, így Budapestről az éjszaka közepén kellett autóval visszaindulnia stockholmi otthonába. Nem akármilyen utazás lehetett.
– Amikor Magyarországon is regisztrálták az első igazolt fertőzéseket, azért utaztam haza, hogy idős édesanyámmal és a családommal találkozhassak, és személyesen mondjam el nekik: komolyan kell venniük a fertőzésveszélyt. Odafelé az út olyan volt, mint a háború előtt lehetett az utolsó békeév, Katowicében március hatodikán a pincérek még megnéztek bennünket, miért alkoholozzuk a kezünket, tartjuk a távolságot másoktól. Azután viszont bombaként robbant, hogy a szlovákok másnap reggeltől lezárják a határt, azután a csehektől is ezt lehetett hallani. A magyar külügy nagyon korrekt felvilágosítást adott, fél óra alatt csomagoltunk össze, az éjszaka közepén indultunk vissza Svédországba. Úgy jutottunk át az utánunk lezáródó határokon, mint Indiana Jones ugrik egyik szikláról a másikra, amelyek azután a mélybe zuhannak. Lengyelországban akkor már nyoma sem volt a békebeli hangulatnak, az út mellett szkafanderes emberek álltak, meghőmérőztek bennünket. Svédországban, a kikötőben viszont egy teremtett lélek sem állított meg minket, senkit nem érdekelt, honnan jöttünk.
– Most azért kellett az interjút néhány órával elhalasztanunk, mert a környezetében is megbetegedett valaki. Pedig a magabiztos svéd nyilatkozatokat hallva azt hinnénk, alig vannak új fertőzöttek.
– Sok beteg van körülöttem. Svédországban a fertőzés epicentruma Stockholm és a tőle délre eső régió, a legtöbb igazolt fertőzött, kórházban ápolt és halott is itt van. Ám semmi biztosat nem tudunk, csak annyit, hogy kevés vizsgálatot végeznek, és azt, ebből mennyi lesz a pozitív.
– Most éppen 4026. Nem kevés.
– Nem. A halálesetek száma pedig néhány nap alatt 105-ről 180-ra ugrott.
– Szeretnénk megérteni, mi történik Svédországban. Orvosként ön jobban belelát a rendszerbe. Miért állították le a teszteléseket? Miért tértek le a svédek arról az útról, amit addig követtek?
– A védekezés első részében ugyanaz történt, mint Magyarországon és a világ többi részén. Ha találtak egy fertőzöttet, akkor a kontaktjait is megpróbálták felkutatni, leszűrték őket. Szisztematikusan dolgoztak.
– Egészen ötszáz-hatszáz esetig ezt csinálták. Nagyjából odáig, ahol most mi tartunk.
– Igen, aztán váltottak, felhagytak ezzel a stratégiával, arra hivatkozva: olyan magas már a fertőzöttek száma, hogy nem lehet megmondani, ki kitől kapta el. Azóta senki mást nem tesztelnek, csak a kórházi kezelést igénylő súlyos betegeket. Stockholmban még a fertőzöttel kapcsolatba került egészségügyi dolgozóknál sem végeznek laboratóriumi vizsgálatot, csak akkor, ha nehezen pótolható kulcsszereplőről van szó.
– És ha tünetei vannak?
– Ha ezek koronavírus-fertőzésre utalnak, és ettől még be tud jönni dolgozni, akkor tesztelik. Ha ennél súlyosabbak, akkor otthon kell maradnia, és nem tesztelik. Érti már, miért mondom, hogy nem lehet komolyan venni a statisztikát, amikor az a kérdés, hány beteg van Svédországban?
– Most mégis tesztelnek, mégpedig véletlenszerűen kiválasztott ezer embert.
– Szeretnék megnézni, milyen lehet az átfertőzöttség.
– Az országos ajánlás szerint nem pusztán a tömeges teszteléssel hagytak fel, de karantént sem rendelnek el. Jól értem?
– Ha egészséges vagy, menj és dolgozz, akkor is, ha van beteg a környezetedben. Viszont a legenyhébb felsőlégúti tünetekkel is maradj otthon, de csak a megszűntüket követő 48 óráig. Utána mehetsz dolgozni. Az egészségügyi dolgozókra is ez vonatkozik. A 70 év felettieket arra kérik, maradjanak otthon és a hozzátartozók se látogassák őket.
– Kötelezően?
– Semmi sem kötelező, itt minden a közbizalmon alapul. Magyarországon ezt nehéz megérteni. Svédországban például a védőoltás sem kötelező, a szülők mégis beoltatják a gyerekek 95 százalékát. A kommunikáció középpontjában az egyén felelőssége van: a hatóság csak kér, az egyén dönt. A falunkban például vannak olyan idős emberek, akik megelégelték az egyedüllétet: „Meghívtam a teljes családomat, ételt rendeltem, és olyan jól éreztük magunkat” – mondta egyikük. Megosztott a társadalom, és ebben a kommunikációnak is szerepe van. Egyrészt azt mondják, nagyon komolyan kell venni a vírust, de nem hoznak szigorú szabályokat, és az érvelés sem igazán következetes. Az egészségügyiek védőfelszerelésére vonatkozó követelményeken is enyhítettek. Az új koronavírussal fertőzött betegeket rövidujjúban is el lehet látni, és ha például valaki másfél méterre van egy intenzív osztályon a súlyos állapotú betegtől, még maszkot sem kell viselnie.
(...)
