VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

Európai álom

A koronavírus elleni küzdelemben tapasztalt kiábrándító magatartás az európai politikai elit részéről egy pillanat alatt összeroppantja a dogmatikus liberalizmus eszmei alapjait. Ez a világkép olyan állításokon nyugodott, amelynek az igazsága mára szertefoszlott vagy minimum megrendült. A liberális európai álomban szendergő polgárt a járvány egy pillanat alatt kijózanítja. Először is, megbukott az a történelemszemlélet, amely a globalizmust azonosította egy nemzetek utáni korszak eljövetelével, azt állítván, hogy a globális piac és nemzetállami lét kizárja egymást. A koronavírus elleni küzdelem nyilvánvalóvá tette, hogy csak a nemzetállam képes egy kollektív „mi-tudat” fenntartására. Miközben globalitás valóban létezik, a nemzetállamok nem zárkózhatnak magukba a függésrendszerek világméretű hálójában, valójában mégis a nemzetállam az a legszélesebb közösség, amely még kollektív alanyként tud működni.

A dogmatikus liberalizmus uralta európai elit azért bukott meg a vírus elleni küzdelemben, mert nincs valóságalapja annak, amit folyton bizonyítani akar, hogy ti. az EU valamiféle új közösségi alany a nemzetek fölött. A járvány okozta fenyegetettségben a nemzetállami reflexek különböző módokon ugyan, de azonnal működésbe léptek, miközben az EU mint kollektív alany a légüres térben találta magát. Bebizonyosodott, hogy az EU-ból hiányzik az, ami a nemzetállamot összetartja: a hit egy közös mi-ben. Ha ez nincs, akkor nincs mivel azonosulni. Az EU azért bukott meg most, mert nem tudott közösségi identitáskeretként működni a fenyegetettség idején. Ettől még természetesen lesz EU mint jogi-gazdasági, stb. konstrukció, de kétséges, hogy ilyen eszmei alapokon valaha is képes lesz a tagállamokat közös identitásegységbe vonni. Európa lehet a nemzetállamok sorsközössége, de soha nem valósíthatja meg egy nemzetek utáni korszak utópisztikus ideáját.

Másodszor megbukott az egyén értelmezése és liberális emberjogi megalapozása. Ez a koncepció abból indul ki, hogy az egyént nem egy adott társadalomba ágyazott entitásként látja, hanem – úgymond – önmagában. Társadalom mint olyan nem létezik, az csak afféle fogalmi konstrukció, amely nem több, mint független egyének számtani összessége. Ebből a nézőpontból a társadalom mint közösség elnyomó rendszerként jelenik meg, amely a hagyományos mintázataival, elő