Gyerek vagy autó?

Inkább veszünk egy lakást. Szóval eleinte szimplán nem tűnt fontosnak vagy szükségesnek, szívesebben költöttük másra azt a pénzt. Később, a gyerekek születése után már környezetvédelmi szempontok is előkerültek, mostanában ezekkel szoktam leszerelni az értetlenkedőket, de az igazság az, hogy azért nincs autónk, mert nem érezzük szükségét.

Az autómentes életnek van egy csomó előnye. Például nem kell az autót fenntartani, szervizelni, benzint venni, vizsgáztatni, stb., ami nem csak pénzbe kerül, de időbe is telik. Az autót etetni kell, szeretgetni, törődni vele. Egy autó fenntartása két gyerek nevelése ára. Ezért is nincs szaporulat Európában. Aki évek óta autót használ azt nem lehet sajnálni. Egy kilométerért is képes elindulni egy zsák krumpliért. Érte hegyeket robbantottak, hogy az autópálya átmenjen, a földböl a víz eltűnik, az erdők eltűnnek miatta és persze a kapzsi cégek miatt kik gazdagodnak a sok buta vásárlok által mert jobban értékelnek egy autót mind egy családot. Az egész bolygót aszfaltozzák elzárva az állatok migrációját az élelem után.

A lakásvásárláskor nem kellett garázst/kocsibeállót vásárolni vagy bérelni, és a lakógyűléseken végigaludhatom az „elromlott garázskapu” és „beázott a teremgarázs” tematikájú részeket.

És képzeljétek el, hogy sohasem kell parkolóhelyet keresgélni és fizetni. Soha. Nem kell idegeskednem, hogy elém álltak, hogy nem halad a sor, nem kell a biztosítóval hadakoznom, ha belém jöttek vagy megkarcoltak. Nem fogom a kocsiban felejteni a gyereket (jó, mondjuk az én gyerekeimet nehéz lenne, mert visítanak, ha két lépésnyire távolodom tőlük). Nem büntetnek meg a rendőrök. Nem gázolnak el halálra egy kamionnal az egész családommal együtt. És nem ütök el én sem senkit a halálba. Nem kell fizetni út adót, autópálya matricát, híd átkelő adót, kötelező biztosítást és nem kötelező biztosításokat. Nem vernek át egyes autószerelők mert aki nem ért az autókhoz annak bármit lehet mondani, hogy mi volt a járgánnyal. Nem fagyok halálra ha télen egy hóvihar miatt a világ egy elhagyatott részén leáll az autó. Nem fizetek a benzinre amit részben háborúk és áldozatok árán szereznek.

Nem szennyezem a környezetet, azaz (legalábbis ezzel) nem járulok hozzá a pusztításhoz, de a téli szmogriadóhoz sem teszem hozzá a saját részemet. Esetleg buszozással. De egy buszra 35-70 ember fér fel (mondjuk láttam már többet is), szóval még mindig környezetbarátabb.

Nem kell autósülést vásárolni a gyereknek, és aztán lekötni valahogy a hosszú autóutak során a beleszíjazott kölyköt. Nem kell énekelnem az autóban, és tabletet se kell vennem a gyereknek, hogy elkussoljon végre ott hátul. Nem fenyeget az a veszély, hogy autóbalesetet szenvedek vagy okozok, kivéve, ha a zebrán elütnek.

Megtanultam kevés cuccal utazni – vagyis nem tanultam meg, mindig is így utaztam. Ebben a koleszos lét és a hátizsákos utazgatás is segített, a gyerekeknek persze beláthatatlan mennyiségű holmijuk van, de képesek felfogni, hogy a több tonna játék közül csak három homokozójátékot és három kis méretű könyvet viszünk el a nyaralásra. Szeretem azt hinni, hogy a tárgyaknak így kisebb hatalma van felettünk.

Távolabbi helyekre van vonat ami a világ legkényelmesebb utazást tud biztosítani. Azon van WC, van bár és étterem ha szükség van. De van háló fülke és ezer kilométer után fittnek és kipihentnek érkezel nem úgy egy autózás után mind egy kicsavart rongy. Nem kell fizetni egy panzióra vagy egy motelre ahol a csontjaidat kiegyengesd.

Az autózás mind sok más egy illuzórikus függőség.

És azt mondtam már, hogy egy csomó pénzem marad?